Már nem tudom, hogy akarom-e tartani a kapcsolatot anyámmal, mi lenne a helyes?

Megpróbálom röviden leírni: anyámmal gyerekkoromban sem voltam jóban, mindig bántott, földbe döngölt hogy semmit sem fogok elérni mert nem vagyok rá képes. Most felnőttem tisztességes munkám van, családom. Persze ez szintén nem jó neki. Sosem volt jó amit én csináltam nekem egy szavam sem lehetett. És ez most is így van. Szerinte a gyerekeimet nem fogom tudni felnevelni, (januárban jön a 2. baba) férjem is el fog hagyni. Nem érek semmit az életben, ilyen vagyok, olyan vagyok. SOsem dicsért. Orvoshoz járok így őt is megkérem hogy vigyázzon a fiamra, de mivel anyósomék nyugdijasok és délelőttönként vannak a rendelések őket kérem meg hogy felügyeljenek. Ekkor anyám hisztizik hogy nem ő vigyáz rá.(mikor dolgozik) Tavaly édesapám besokallt tőle (vele is ugyanezt csinálta) és elhagyta, idén halt meg anyukám édesapja. És azt a kijelentést tette, hogy neki már csak az anyukája és a testvére a családja. Én persze nem. Ez nekem nagyon rosszul esett. Nagyon fáj hogy ilyen velem, próbáltam beszélni vele de mindig felháborodott és elment, hetekig nem beszéltünk. Mindennap hívom, most hétvégén összevesztünk ismét és nem kerestem. Azon gondolkodtam, hogy kell-e ez nekem. Anyám, akárhogy is nézzük, de ha azt nézem hogy megaláz mindenki előtt, és nem tart a családjának. Nem tudom mi lenne a helyes. Én ebbe már bele fáradtam, nem szeretném ezt tovább. Apukámmal sem tarthatnám szerinte a kapcsolatot. Mert kiakad ha beszélek vele. Igy nem szoktam elmondani neki semmit. Mi lenne a helyes. Nyeljek tovább mint eddig tettem, vagy lépjünk külön utakra. AMi talán mindenkinek jó lenne. Döntésképtelen vagyok. Kérlek szépen benneteket, normális választ írjatok. Köszönöm