Mit csináljak? Rendbe jön valaha a kapcsolatom a szüleimmel?

22 éves lány vagyok és borzasztóan megromlott a viszonyom a szüleimmel néhány éve. Nappali tagozatos vagyok az egyetemen, most decemberben diplomáztam volna, de még mindig vannak hátra nagyon nehéz vizsgáim és nyelvvizsgám sincsen még. Így csak nyáron tudok diplomázni, tehát egy fél évet csúszok. Mielőtt valaki arra gondolna, hogy ez csak tipikus siránkozás; nem az. Nagyon sok órám volt az egyetemen (sokszor délután 7-ig bent kellett maradni) és nagyon sok vizsgám is volt, amit sokszor újra fel kellett vennem mert tényleg nagyon nehéz szakon vagyok. Szóval még vannak hátra vizsgáim, de a szüleim azt mondták, hogy december 31 után ők nem hajlandók eltartani, mehetek ahova akarok. És nagyon nem tudom mihez kezdjek, hogyan fogok így levizsgázni :( szerencsére a barátom felajánlotta hogy költözzek oda hozzájuk, de nem szeretnék az ő terhére se lenni, mert ők sokkal rosszabbul élnek mint mi. Nem arról van szó, hogy nem akarok elmenni dolgozni, volt már olyan is hogy velük mentem segíteni, csak én amúgy is nehezen tanulok, nagyon meg kellett hajtanom magam hogy eljussak idáig és még hátra vannak a legnehezebb tárgyak, munka mellett nem fogom tudni mindezt megcsinálni márciusig. Ha levizsgáznék akkor semmi gond lenne, nyugodtan mehetnék dolgozni. Mondtam azt is a szüleimnek, hogy ne aggódjanak, vissza fogom fizetni az egyetemre költött pénzt az utolsó forintig. Mi amúgy jól élünk, saját házban, bár én szinte csak árnyék vagyok itthon. Anyáék nyaralni mennek a barátokkal, étterembe járnak enni, 3 tv, 2 számítógép és 3 laptop van a házban, de mindegy, legyenek velük boldogok. Én csak akkor vagyok jó ha anya alanyt keres hogy pletykálhasson a barátairól meg panaszkodhasson. Egyébként egyek itthon amit találok, pénzt max annyit adnak, hogy ha be akarok itthonra vásárolni, mert üres a hűtő, elfogyott a tusfürdő vagy ilyesmi kell. A széfük kódját se tudom, mintha attól félnének hogy ki akarom rabolni őket... Szóval az én fogyasztásom kb a villany amit használok a szobámban, a kis szenya amit megeszek és az az 5 perc zuhany amikor megfürdök. Ők magukra nem sajnálnak semmit, sokszor anya megveszi az ilyen-olyan drága húst, aztán meg lehet kidobni mert megromlik (én ne egyem meg, mert nem az enyém).

Most is nagyon összevesztem velük, mert folyton kérdezgetik hogy mikor költözök már el, stb, komolyan mondták hogy 31-ig szól a határidő. Erre nagyon mérges lettem és azt mondtam hogy ne féljenek, már hamarabb elhúzom a belem, nem kell megtűrniük engem többé, csak majd ha segítség kellene vagy bármi, majd akkor jusson ez a beszélgetés az eszükbe. Erre azt felelik, hogy én tőlem aztán nem várnak semmilyen segítséget.

Rettenetes érzés, hogy itt tartunk... Egyenlőre nincs más választásom, csak a barátomhoz tudok menni, de félek egy kicsit hogy ha tényleg elmegyek, a szüleim nem fogják kifizetni ezt a félévem. Utána megoldanám, az nem érdekel, de ezt nem akarom a barátom nyakába varrni. Meg nem tudom hogy egyáltalán megengedik-e hogy elhozzam a ruháim meg a cuccaim, merthogy az is az ő pénzükből van, szóval nekem ott semmihez semmi közöm...

Van ebből kiút?