Hogy mondjam el anyanak hogy megertse?

Ha magántanuló lennél, akkor sem lenne megoldva a probléma.

"Bejott terigetni es en meg vegig azon gondolkoztam itt az ido" Ne gondolkozz ezen, szólj neki hogy üljetek le megbeszélni. Osztályfőnöködnek vagy tanáraidnak egyáltalán nem tűnt fel?

Figyelj, anyukád előtt mindig legyél őszinte, mindig mondd el neki a problémáidat!Ezt szépen mondd le neki mind amit leírtál, és mondd meg neki, hogy ne legyen az a válasz, hogy majd kinövöd, mert egyszerűen már belebetegszel ebbe...

Nem tudom, hogy ez a szorongás hogy jött neked, mert azt mondják mindennek van valami lelki oka.Én is jártam régebben pszichológushoz, és segített, végre kitudtam mondani mindent ami bántott, az nagy megkönnyebbülés, neked most erre van szükséged.Én is ugyanígy szorongtam, és nem akartam semmin sem mosolyogni, de egyszerűen nem is tudtam, semmi nem volt vicce.Most jobb a helyzet...Figyelj, anyukádtól ne tarts, ne félj a válaszán, ő az anyukád, aki szeret Téged, és tudom, hogy ezután amit múltkor mondott, elment teljesen minden bizalmad, hogy talán most jobb lesz a beszélgetést, de akkor is mondd el, legalább neki, ha nem is pszichológusnak!Ne tarts magadban, mert csak rosszabb lesz, ezt hidd le nekem, engedd ki magadból! Ha szeretnél beszélgetni írj nyugodtan privátban!

Nem ígérem,hogy én hozom a megnyugvást,de mindent megteszek érte...Szóval: Ebbe a "gödörbe" én is majdnem belekerültem. Sőt,mondhatjuk úgy is,hogy a mai napig nem sikerült kimásznom belőle.Azonban van egy lehetséges megoldás,legalábbis bízom benne,hogy Neked is fogok tudni segíteni vele...még mielőtt megijednél,nem magamról fogok mindent leírni,csupán felvázoltam a helyzetem,hogy érezd,nálam is hasonló a helyzet.Tehát amit tanácsolok:1.) Édesanyáddal MINDIG,KIVÉTEL NÉLKÜL legyél közvetlen,őszinte és bármi is történik veled,MINDENT ossz meg vele,ezzel is erősítheted a kettőtök közti érzelmi kapcsot,amennyiben erre szükség van. Ha nincs,ez akkor is érvényes! Nem tudom mennyit próbáltál meg elmondani neki ebből az egészből,amin keresztül mész,de miután ezt végigolvastad,legalább egyszer próbáld meg:). Ja és persze mondanom sem kell,hogy ha mindent "kitálaltál" neki,valószínűleg át fogja érezni a helyzeted és meg fog próbálni segíteni rajtad.

2.) Ha ez megvolt,de nem csillapodtak a "hullámvölgyeid",nincs más megoldás,KÜLSŐ segítségre lesz szükséged. Fontos,hogy SOHA ne félj segítséget kérni egy szakértőtől,hiszen tőle semmi okod félni,ellenben ő lesz az,akinek minden bizonnyal a megoldás nyitját fogod köszönni. Ha esetleg nem szimpatikus,vagy úgy érzed nem tesz meg mindent a megoldás elérésének érdekében,nyugodtan fordulj másik pszihológushoz,hiszen itt fontos,hogy tudjatok személyesen,MINDEN tabut félretéve beszélgetni. Ugyanez igaz édesanyádra is,csak nem biztos,hogy minden anyuka a helyzet magaslatán tudna állni. Vissza a tárgyhoz...ezek a beszélgetések a hozzáértőkkel nem kizárt,hogy TÖBB alkalomból fognak állni,erre készülj fel.De hidd el megéri,ezt a végén Te magad is be fogod látni:) Egy minimális bátorsággal az összes problémád megoldható,ennek az egésznek a központja sokkal "könnyebb",mint a tünetek,amiket okoz. Ezért kell a problémáidtól a kezdetüktől fogva megszabadulni és ezek az emberek ebben fognak Neked segíteni.

3.) És egyben utolsó: SOHA NEM SZABAD FELADNI,CSUPÁN MEGFELELŐ SEGÍTSÉG KELL,AMIT NEKED KELL ELÉRNED,HISZEN MÁSOK NEM LÁTJÁK RAJTAD.Rajtad áll vagy bukik az egész történet,de kívánom Neked,hogy minden jól végződjön és sikeresen szabadulj meg minden gondodtól!

...azok után amiket leírtam kétlem,hogy elhinnéd,de egy 14 éves srác voltam :) Remélem tudtam segíteni!