Miért nem kapok soha pozitív megerősítést?
Próbálom rövidre fogni. Előre is elnézést kérek.
Soha nem kapok dicséretet a szüleimtől, nem éreztetik velem, hogy büszkék rám. Akármit csinálok, az rossz. Akármi történik, az az én hibám (én vagyok a legidősebb három gyermekük közül, úgyhogy mindenért én viszem el a balhét).
Egy nagyon értelmes, tisztelettudó, talpraesett, megbízható lány vagyok. Itthon annyit segítek, amennyit csak tudok, a házimunka nagy részét én végzem, tudok főzni is (bár azt anya többnyire nem is engedi). Minden szórakozásomra a saját pénzemet költöm, amit nyári diákmunkákkal gyűjtögetek. A két húgommal folyamatosan én foglalkozom, segítek nekik tanulni, elmagyarázom az anyagot, leellenőrzöm a házit, kikérdezem őket, stb. A szüleim mindenről tudnak, sosem vertem át őket, a mai napig elmondom, hova megyek, hánykor jövök. Nem járok durva bulikba, sosem voltam balhés, kb. havonta egyszer iszom, és akkor is két pohár bort. Nem dohányzom, sosem nyúltam drogokhoz.
12 évig kitűnő voltam, jelenleg egy nehéz szakon vagyok az egyetemen (tavaly kezdtem, 465 pontom volt a felvételin). Sajnos nem sikerült úgy beosztanom az időmet a félév során, ahogyan kellett volna (de azt hiszem, ez megbocsátható, nyilván nem mindenki tud azonnal alkalmazkodni az egyetemi rendszerhez). Ennek ellenére a vizsgaidőszakot végigtanulom. A 11 tárgyamból egy lett hármas, a többi négyes vagy ötös. Még egy van hátra, amiből már a társaság fele megbukott, én sem fűzök hozzá nagy reményeket. A kérdésemet konkrétan az ihlette, hogy a hármas vizsgámért szabályosan le lettem cseszve, mit képzelek, hogy ennyire beleszarok a tanulásba, és ilyen félvállról veszem stb.
Egyébként szociálisan sincs velem semmi gond, nemrég lett vége egy évekig tartó párkapcsolatomnak, vannak barátaim. Úgyhogy semmilyen szempontból nem vagyok lúzer, a szüleim mégsem éreztetik ezt velem.
Elnézést, hogy ilyen hosszú lett. Nem akartam semmivel sem felvágni, mindent csak azért írtam le, hogy látható legyen, elég nehéz belém kötni, nekik mégis folyton sikerül.
19L
válasza:tudod, van egy olyan mondás, hogy mindig azt a lovat ütik amelyik a legjobban húz.
beszélj erről a problémáról a szüleidnek, mondd hogy ha jogos a letolás azt elfogadod, de egy jó vizsgáért jól esne egy kis dicséret.
néma gyereknek...
"Próbáltam már beszélni velük erről, semmi eredménye nem volt, csak még rosszabb lett a helyzet, mert szerintük lelki beteg vagyok és hülyeségeket beszélek."
De azért köszi... :)
válasza: válasza:
válasza:El tudom képzelni, hogy a sok lehetséges ok közül egyik az, hogy talán ők is ezt a mintát látták a saját szüleiktől (vagyis azt a felfogást, hogy a - vélt vagy valós - hiányosságokat, hibákat folyton szóvá kell tenni, de amit a gyerek jól csinál, az magától értetődő, természetes, így nem jár érte sem dícséret, sem bízatás, vagy bármiféle pozitív visszajelzés.
Én csak azt tudom tanácsolni, hogy - ha a szüleiddel erről való őszinte beszélgetések nem hoztak, nem hoznak változást - akkor (bármennyire is rosszul esik Neked ez a viselkedésük), igyekezz tudatosan nem függővé tenni a boldogságodat az Ő megítélésükől, és dolgozz a saját önbecsüléseden és önbizalmadon.
Gondolj esetleg bele, hogy ez utóbbinak mennyivel nagyobb hatása lesz arra, hogy hogyan alakulul majd a saját, önálló életed, mint annak, hogy a szüleid mennyire kritikusan, vagy mennyire elismerően viszonyulnak a teljesítményedhez.
Bármi fajta emberi kapcsolatban (így egy párkapcsolatban is) szembesülni fogsz azzal az életben, hogy Te - ugyanúgy, mint a sportban - csak a "saját térfeleden játszhatsz", a másikén nem.
Mindig csak a sajátodon vannak lehetőségeid, mozgástered - ott viszont MINDIG van.
válasza:Én azt szoktam mondani, hogy soha ne nyújts 100%-ot, mert utána azt a szintet fogják elvárni. Ők csak azt látják, hogy 12 évig kitűnő voltál, most meg 3-as lett a vizsgád. Abba már nem gondolnak bele, hogy ez már jóval nehezebb.
A probléma az, hogy mivel már kihajtottad magad maxra ezért azt a szintet csak megütni tudod, átlépni nem.
Tehát ha eddig buliztál volna megállás nélkül, de most a tanulásra koncentrálnál, kapnál pozitív megerősítést. Ha eddig nem törődtél volna a testvéreiddel, de most elkezdenél, kapnál pozitív megerősítést (valószínűleg).
Mint amikor egy zenekar egy olyan brutálisan erős lemezzel indít, amit soha nem fognak tudni átlépni. És amikor kiadják a következő albumot (ami megint mocskosul jó), nem azt fogják mondani, hogy igen, ez egy nagyon jó album, hanem hogy tudnak ezek jobbat is, az előző jobb volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!