Egész délután üvöltenek a butító műsorok, mit tegyek?

Szóval: te csak úgy tudsz tanulni, ha hangosan felolvasod magadnak az anyagot (hmm... na hagyjuk, nem ez a kérdésed)

de ugyanakkor zavar, hogy apád meg TV-t néz, hangerővel. Merthogy hallod a szobaajtón keresztül is, és arra ugye nem vagy képes, hogy ne a TV-re figyelj, hanem a tananyagodra.

Erre a helyzetre nincs megoldás, mert azt egész egyszerűen nem kérheted, hogy kapcsolja ki a TV-t.

Ha netán tovább akarsz tanulni, kollégiumba véletlenül se tedd be a lábad, mert akkor már az első féléven se jutsz túl.

Én megértem a kérdezőt, szintén úgy készültem érettségire, hogy bömbölt a való világ meg a győzike és társai, és se halkítani nem voltak hajlandóak, sem becsukni az ajtót. A könyvtárban meg nálunk nem nagyon volt mód tanulni, ez sajnos nem mindenkinek opció, és egyébként is, nehogy már a saját szobádban ne tanulhass nyugodtan, ez nonszensz :D

Nem azért, de szerintem egy ilyen szituációban normális szülő a gyereke tanulni tudását támogatná (és bizony sokunk úgy tud hatékonyan tanulni, ha legalább maga elé suttogja a tanultakat, ez tök normális), és nem megnehezítené.

A kérdező nem azt mondta, hogy mindenki kussoljon körülötte, de azért kompromisszumra elvérható lenne, hogy a szülők is törekedjenek, mert a jó jegyeket bezzeg garantáltan elvárják, ugyebár.

Fülhallgató, vagy legalábbis csukott ajtók mellett való tévézés (normális hangerővel) nem nagy kérés, akinek az, az ne vállaljon gyereket!! Pocsék úgy felnőni, hogy folyton alkalmazkodnod (megalázkodnod) kell, de a te igényeiddel semmilyen szinten sem törődnek, ez semmiképp sem egészséges.

Na ez az, nekem is pont negyedikben lett apukám rokkantnyugdíjas, ivott, agresszív volt, és EGÉSZ NAP bömbölt a tévé. Na most ránk sajnálta a pénzt, vagyis nekem még íróasztalom sem volt a szobámban, csak egy ágy meg egy ruhásszekrény, kénytelen voltam a konyhában tanulni, ott volt ugye asztal...Egy ajtó választotta el a konyhát és a nappalit, meg egy rövidke "folyosó" (panelban laktunk), vagyis az ajtó becsukása sem ért sokat, de a gesztust is értékeltem volna már...De nem, mert ő a tekintélyes szülő, én örüljek, hogy nem dob ki az utcára, és kuss a nevem mindig, minden helyzetben.

Na most ilyenkor lehet okoskodni, de azért aki ezt így nem élte át tartósan, az feleslegesen osztja a kérdezőt, lövése sincs arról, milyen érzés, főleg olyan időszakban, amikor amúgy is hatalmas a nyomás a kamaszokon.

Mindenesetre sokat nem tudsz tenni, én rengeteg kávét ittam, és éjféltől tanultam aktívabban, amikor az egész napos semmittevéstől végre bealudt a kedves "apuka" :(