Mi a véleményetek a szüleim viselkedéséről? Mondjuk az egész család ilyen

amikor elmondtam édesanyámnak hogy barátom van rettenetesen meglepődött, ugyanis inkább otthonülős típus vagyok, nincsenek barátaim, magányosan tengettem napjaim. először meglepte, aztán elkezdte a szokásos gúnyos megjegyzéseit; neked barátod ? hát nem volt a közelben egy szép lány ? és hogy néz ki? púpos? sánta? szemüveges ? fogyatékos? egy kicsit lefagytam, és inkább nem momdtam erre semmit. édesapám amikor elmondtam neki olyan fejet vágott hogy most ez nekem mit számit?! haggyál pihenni, joolvan oke ennek is megvan az ideje. Egy alkalommal a barátom szüleinél voltunk, akik nekem nagyon szimpatikusak voltak, és nagyon megszerettem őket. amikor hazajöttem elkezdődött a legrosszabb : egész nap édesanyàm ordibálását kellett hallgatni, mert én elmentem a barátom szüleihez, és jól véssem az eszembe, hogy őket nem érdekli mit csinálok, kihez mikor hova megyek, sőt menjek oda a barátomékhoz, őt nem érdekli mikor mit csinálok. Hetekig üvöltözött velem, nagyon rosszul esett hogy így kell velem kommunikálni mikor semmi okot nem adtam rá. Szerettem volna ha én is bemutathatnám a szüleimnek a barátom, de erre még nem került sor, mert ilyen àllapotok mellett inkább nem. :( legszomorubb hogy a barátom azt hiszi hogy őt nem is akarják megismerni, ő nem is kar találkozni velük :( meg a testvérem sem áll ki mellettem :( a bátyám hetekig csak haragudott rám, nem is beszélt velem jó darabig. ekkor taktikát váltottam és nem beszélek róla a szüleimnek soha, egyetlen szót sem, soha nem is említem. ők se kérdeznek rá, én meg nem firtatom. eddig oké, csak nehéz játszani ezt a kettős szerepet, akaratlanul kétszínű kendő lettem :( a barátom meg teljesen kivan hogy róla nem esik szó a családom körében, holott az ő szülei mimdig megkérdezik hogy vagyok, mi van velem. nagyon sajnálom hogy igy van nàlunk, dee nem tudok jobbat. a legcifrább része most következik; idén szilveszterkor a családdal itthon voltunk, nem hívtak sehova, nem is volt kedvem elmenni semerre költeni a pénzt. délután átjött a szomszéd nyugdíjas nénike, aki imád a családunkról pletykákat terjeszteni. amikor meglátta hogy otthon vagyok, egyből jött oda hogy a másik szomszédjában lakó velem egyidős lánynak van ám barátja! vele fog szilveszterezni (marmint a lany) es hogy milyen bulizos lany a vera. erre csak annyit mondtam hogy jól teszi, de édesanyàm se bírta szó nélkül : hááát igen, akinek van barátja, neki ( mármint nekem) nincsen, meg hova is mennék, én olyan szerencsétlen vagyok.

:/ hát ez nem kicsit esett rosszul, de lenyeltem.

számomra is egyértelmű, hogy a szüleim nem igazán szeretnek, de miért kell engem gyűlölni???! átlagos, normális embernek tartom magam, rendezett körülmények között élek, már nem otthon, csak ritkan haza járok

örülök hogy van hová elmennem otthonról, de mégis bánt hogy a lányukat ennyire nem kedvelik a szüleim.