Miért nem fogadja el anyám, hogy nem akarok vallásos életet élni? Van megoldás?

Kérdező, már többeknek javasoltam hasonló szituban, hogy beszélni kell a pappal, akihez az illető jár. Mert - bár a papok közt is akad fanatikus - a többségük azért tudja, hogy az embernek szabad akarata van, és a vallásban nincs helye semmiféle erőszakoskodásnak.

Ha szerencséd van, és normális a pap, az azután simán meggyőzi, hogy ne szekáljon téged vallási dolgokkal.

Szörnyű, mikor valaki ennyire megszállott, és még rosszabb, ha másokra is rá akarja erőltetni ezt. :(

Próbálj meg nagyon komolya elbeszélgetni vele: mondd meg neki, hogy így el fogtok hidegülni egymástól, mert egyszerűen nem lesz miről beszélnetek, ha neki ennyire csak ez van, és nem fogadja el a te életedet.

Mondd meg neki azt is, hogy a vallás fontos része a tolerancia, vagyis pont az, hogy erőszakkal nem térítünk, hanem tiszteletben tartjuk a másik embert.

Annyira fel tudnak bosszantani az ilyen ál-vallásos emberek.

Elég nagy vagy hozzá, hogy saját világnézetedet-vallásodat-bármi egyebet szabadon megélj. Ebbe nem lehet beleszólása édesanyádnak sem, max közölheti véleményét. Én a helyedben kivárnám, amíg jobb belátásra tér, ha pedig nem térne, nagyon fájna, hogy ritkán, vagy sosem látom, de talán nem is akarnám...

Keresztanyám ugyanezt csinálta az unokatestvéremmel.

Elkezdődött azzal, hogy miután Jehova tanúja lett, kijelentette, hogy ő már nem a keresztanyám, mert a Jehováknál ilyen nincs.

Aztán az ötéves unokatesómnak csak akkor adott enni, ha a gyerek imádkozott.

Az unokaöcsém ma 29 éves, és évek óta nem látta az anyját. A válás után az apja kapta a felügyeleti jogot, a gyerek pedig minimálisra vette a találkozást az anyjával. Konkrétan haragszik rá, és utálja a gyerekkori vegzálásért.