A húgomnak mindent szabad, nekem semmit. Miért?

20 éves vagyok, a húgom 17. Tipikis menö tinilány, aki mindent megtehet.

Eddig is elég szabadon volt fogva hozzám képest, de amióta középsulis senki sem kéri számon semmiért.

Gyakran azt se tudják, hol van, több idöt tölt a kocsmában, mint a suliban.

A barátai isznak, cigiznek, állítása szerint ö nem. Minden héten más sráccal jár, fel is hozza az épp aktuális futòkalandját. Levágatta a haját, minden nap más színü a körme, sminkel...Tehát olyan hétköznapi tini.

Tanulnia nem kell, elég ha nem bukik meg semmiböl (3 éves szakközepes)

Én 20 vagyok. Hála az égnek koleszos az egyetemen.

Ha otthon vagyok, nem járhatok ki, ha a városba szaladok le, azt egy nappal elötte be kell jelentenem, a sminkért balhé van (csak szempillaspirál), a körömfestésröl már rég leszoktattak.

Anyukám meggyözödése, hogy nem tanulok (akkor fogalmam sincs, hogy jutottam el egyetemig), semmire se fogom vinni az életben.

A húgom olyan hangnemben beszél velük, hogy csak ámulok, ha én meg normális keretek közt elmondom a véleményem, apukám veréssel fenyeget.

A mamám közölte, egy rossz húzás (azaz egyszer nem ugrálok úgy, ahogy ök diltálják) felejtsem el, hogy valaha is volt családom.

Anyu szerint a húgomnak ki kell élnie magát. Nekem sosem volt lázadó korszakom, már tininek is unalmas vooltam ( mindig a könyveket bújtam).

Apukám a gimis bálra sem akart elengedni, mert hogy biztosan eonggyá dugnak a mosdóban, mert minden szép nö k...

Apukám máig a fejemhez vágja, hogy csak irigylem a húgomat, mert utáltam azòta, hogy megszületett, aljas kis dög voltam már gyereknek is.

Soha semmi bajom nem volt a hugommal, máig jó a viszonyunk.

A szüleimre azonban nagyon dühös voltam, mert mikor anyukám terhes lett, onnantól kezdve elkezdtek nemtörödni velem. Hol ide passzoltak le rokonokhoz, hol oda, csak hogy ne legyek már útban. Miútán megszületett a húgom, gyakran a fejwmhez vágták, hogy én már nem kellek, mert itt a kicsi, és az jobb.

Naná, hogy féltékeny voltam rá, mikor játszott, direkt megütötte magát, majd kijelentette, hogy bántom. Aztán jót szórakozott, mikor kikaptam a semmiért.

Csak az fájt, hogy ilyenkor mindig megkaptam, hogy az a kicsi nem hazudik, mert nem rudja, hogy kell, de te, te már most is aljas vagy. És meghagyták magukat ebben a hitben.

Ki szeretnék menni külföldre, de nem engedik, mett most, hogy felnöttem és végre hasznuk is lehetne belölem, önzö módon meg akarok lèpni.