Mit lehetne ezzel csinálni?! (hosszú)

Sziasztok!

Mint mindenki én is nagyon szeretem a szüleimet. Mostanság azonban kezd kicsit elegem lenni. Most érzem azt,hogy elegem van. Édesanyámat úgy nevelték,hogy ő soha nem jó semmibe így bele se kezdjen. Ezért nem járt egyetemre csak okj-s szakmái vannak de abból 3 is. A testvére pedig mindig azt hallgatta,hogy "jajj szegény ő nem okos neki segíteni kell". Így történt,hogy amíg a nagyimat az én szüleim ápolták és segítettek neki (még oda is költöztünk) a húgát támogatta anyagilag aki közben egy egyetemet is elvégzett. Én lettem a legidősebb unoka és a legkevésbé befolyásolható is. A nálam 10 évvel fiatalabb unokatesóm megkapta a nagyimtól,hogy ő nem okos és ezt,hogy a szülei ellensúlyozzák agyon kényeztették. A húgát már abszolút nem. Engem kiskoromtól úgy nevelt anyukám,hogy ha bármi történt biztos az én hibám volt, ha nem tanultam biztos azért,mert buta vagyok amikor pedig éltanuló lettem akkor azt hallgattam,hogy ez nem jelent semmit. Közben elvégeztem egy főiskolát és egy egyetemet is találtam egy állást ami nagyon bevált már ott vagyok 15 éve. Soha nem érdekelt a diploma,mert anyum mindig azt mondta ez nem lényeges másoknak biztos jobb lett. (4-es átlaggal fejeztem be mindkettőt). A barátnőimet soha nem mutattam be,mert mindig találtak valamit. Mivel szomszédok voltunk akkor találkoztak velük ha átjöttek de akkor is csak beállítottak. Közben folyton mondogatták,hogy "ez így nem jó az úgy nem jó" átakarták alakítani a saját lakásom aminek a hitelét én fizettem meg hasonlók. Bezzeg az unokatesómat akinek soha nem volt egy rendes állása sem, a z érettségin estin tette le(nem nézem le csak ez az igazság) és mindig az aktuális barátnői tartják el ő milyen jó ember. Őt agyon magasztalták a semmire míg engem lenéztek,hogy más biztos okosabb nálam. Az unokahúgomat ennyire nem, de mivel lány őt is értékesebbnek tartották nálam és ennek hangot is adtak. Van olyan nap amit csak vele töltenek minden évben egyszer míg velem sose volt ilyesmi. Aztán jött,hogy mikor lesz családom. 3 éve összejöttem a mostani feleségemmel akit nagyon szeretek. Az ő szülei megértőek és büszkék ránk mindenre amit elértünk bár nekik is vannak hülyeségeik de legalább velünk kedvesek. Kiköltöztünk egy családi házba Bp-től 30 km-re de azóta is hallgatom a szüleimtől,hogy milyen rossz döntés volt. Mi ezt nem így gondoljuk,mert ez elég egy családnak míg a másik tipikus legénylakás, pláne,hogy full új építésű a jelenlegi. A szüleim imádják a nejemet szerencsére evvel nincs baj. Viszont felvették egy vidéki rokonnal a kapcsolatot aki asszisztensnő a férje pedig főorvos. Mivel van egy 3 éves lányuk mindig lejárnak hozzájuk. Kb 2 hetente. Nem is lenne vele probléma ha nem az lenne mindig amikor megyünk(mert elvárják,hogy minden hétvégén menjünk hozzájuk) videókat kell nézni a kislányról és csak ő a téma illetve,hogy mennyire jó szülők mi sose leszünk olyanok. Aztán amikor kiderült,hogy végre lesz babánk akiért évek óta nyaggatnak minket rögtön az volt,hogy jó de csak úgy szabad nevelni ahogy a rokon illetve már meg is vették a babaszoba kiegészítőit ami egy az egyben olyan mint annak a kislánynak. Max a színe más,mert nekünk fiúnk lesz. Mindig meghallgatjuk,hogy mi úgyse tudunk semmit csak az a jó ahogy az a kislány van nevelve. Ebből már kicsit elegünk van. Hozzátenném,hogy elvárják,hogy jó kapcsolatban legyünk az unokatesóimmal viszont az én vagy a nejem szülinapján nem emelik fel a kagylót, mi jelezzük,hogy meghívnánk őket ők sose érnek rá és a szüleim mindig azt mondják akkor is a mi dolgunk a kapcsolat fenntartása. Hiába ordítok velük vagy veszünk össze mindig ez van és már teljesen tanácstalan vagyok. Ha véletlen oda megy egy levelem szó nélkül felbontják, elakarják intézni a könyvelőmet mindent. És nagyon rosszul esik,hogy semmivel se jelzik,hogy örülnének a kisbabánknak.

Csak normális válaszokat kérnék. Köszönöm.