Mi a jó megoldás ebben a helyzetben? 3 gyereket nevelek egyedül.

Ajánld fel neki, hogy az apjához költözhet, ha az apja is beleegyezik. Talán koppan egyet, ha rájön, hogy nem kell az etalonnak...

Mennyi idős a nagyobbik fiad? Már ne is haragudj de ezeket, hogy tudod eltűrni neki? A tanulás még azt mondom talán..bár az sem elfogadható, a lopás se szép dolog nyilván, de hogy csal meg hazudozik az anyjának mit képzel ez magáról? Én a 6 éves lányommal elbeszélgettem, hogy mennyire rossz dolog hazudni stb., nem használt neki csak hazudott legközelebb is, másodjára kapott rendesen, elég volt egyszer elverni azóta eszébe nem jut még füllenteni se. Ne haragudj de elég fura helyzet ez számomra. Az hogy elváltatok persze okozhat sérülés a gyerekben, de akkor sem engedheti meg magának ezt a viselkedést. Én egy alapos beszélgetést biztosan beiktatnék. Leültetném 4szemközt, és elmondanám neki, hogy kisfiam szeretlek, mondd el ha valami bajod van nyugodtan, vagy ha valami bánt, próbálok segíteni neked, de ezt a stílust a jövőben nem vagy hajlandó elviselni. Tudja már, hogy hol van a helye, ha nem tetszik lehet elballagni és ha nem változtat a magaviseletén ki is hajítanám, tanuljon csak egy kis életet, menjen az apjához, a nagyanyjához, vagy biztos van még jópár rokon aki pár hétre befogadja, de a házba nem engedném be jópár hétig. (persze ezt csak akkor ha már nem olyan kis gyerek)

Ki kell rakni a legnagyobb gyereket az utcára, ott keménykedjen.

Ez a fiú úgy érezheti, hogy nincs szükség rá. Érzi vajon, hogy szereted? Nincs érzelmi biztonságban, azért válhatott ilyenné.

Milyen hálátlan egy gyereked van.Nm tudom mit tennék,megmondanám,hogy vagy viselkedik,vagy intézetbe adom.Hány éves?

Egy normális gyerek (mondjuk gondolok itt 14-15 évesre, bár tényleg kérdező jó volna tudni mennyi idős) szóval ha normális lenne átlátná a helyzetet és segítene a kicsiknél is, nemhogy még ő lázadjon ellened. EZt akkor tudom elképzelni, ha te is úgy bánsz vele. Ha mondjuk folyamatosan csak a kicsikkel vagy elfoglalva és vele nem foglalkozol akkor jogosan lehetnek ilyen reakciói, de akkor sem engedném ennyire elfajulni a dolgokat. Én biztos kiraknám a szűrét akármennyire is szeretem, de muszáj hogy saját maga "emberesedjen" meg. SOkszor hiába papol az ember, a szó sokat nem ér egyik fülén be a másikon ki, muszáj drasztikusabban beavatkoznod az ő érdekében. A nagy majomszeretet se jó, meg mindent ráhagyni a gyerekre, mert az is hasonló viselkedést szül, mint akivel egyáltalán nem foglalkoznak.

Én szereznék neki valami jó sz@r munkát (ha kell még én fizetnék a munkahelynek csak hogy fogadják be pár hétre/hónapra) Reggel szépen kísérném az iskolába, mint az ovisokat ha tetszik neki, ha nem hagy legyen csak ciki neki, hogy anyuci kísérgeti. Ahogy vége a sulinak mennék érte, hogy véletlen se mászkáljon más felé. Szépen mehetne suli után dolgozni pár órát, aztán haza tanulni és alvás. Nem engedném, hogy össze-vissza flangáljon. Mondanám neki, hogy úgy látom kisfiam visszafelé fejlődsz nem elég a két kistesóval foglalkozni, te nagyon szívesen foglalkozol még vele is, ha ennyire nem lehet megbízni benne. És igenis kísérgetném és a seggébe lennék egész nap. Ha nem fogadják be sehova dolgozni akkor meg kiadnám neki otthon a feladatot. Mennék érte a suliba, otthon szépen kiosztanám neki a házimunkát (wc takarítás, portörlés, ablakmosás, tesóért menni oviba stb.) ha ezekkel kész van akkor tanulás és nem mehet sehova. Ha szájal még képen is törölném.