Tényleg én vagyok a hibás? Én rontottam el? (többi lent)

Szerintem felejtsd el.

Ha sose volt felhőtlen a kapcsolatotok akkor felnőtt létedre mit töröd magad,hogy megfelelj neki?

Te tudod mi a jó a kislányodnak.

Ha nem szereti a mamáját akkor nem te tehetsz róla,nincs miért bocsánatod kérned!

Ha megsértődik az szintén az ő baja.

Éld az életed tovább! :)

Szerintem az előző két hsz egy önző, beképzelt hozzáállás.

Ha zavar, h nem tartja veletek anyukád a kapcsolatot, és ilyeneket jegyzett meg neked, akkor kérdezd meg tőle, h ugyan mivel bántottad meg, amikor ő nem keresi a társaságotokat. Lehet megbántottad vmivel, amit nem akartál, de észre se vetted, és ez ugyanúgy igaz lehet rá is, h ő is megbántott korábban téged, de észre se vette...viszont, ha nem beszélitek meg mindig ilyen marad a viszonyotok, ami szerintem a kislányodnak nem túl jó, de nektek se. Ha esetleg konkrét rákérdezés után se nyílik anyukád arra felé meg, h rendezzétek a kapcsolatotokat és jobb lehessen, na akkor tényleg hanyagold, és ne is törődj vele. Akkor forrjon csak a levében tovább egyedül.

Túl kevés információ, ismét túl kevés.

Ne felejtse el, ha már egy kis problémamegoldásra kerülne a sor már rögtön felejtse is el? A gyereknek egyáltalán nem árt meg, ha vannak nagyszülei. Kérdés az, hogy amire alapozza a mama, hogy nem szereti az unokája? Esetleg rögtön elvár, nem nyit, nem ad semmit, nem kezdeményez, mert neki jár az imádat? A kiskölök mi alapján szeresse azt, akit nem is ismer? Irreális elvárás. Felnőtt, öreg, tapasztalt fejjel felismerhetné, hogy ez idő és neki kell megtennie az első lépéseket, nem pedig elvárni. Hihetetlen szintek vannak.

az én anyámban is csak negatív érzések tudtak kialakulni, amikor pl kiderült babát várok, meg hasonló pillanatoknál. nem értem.

eleinte próbáltam vele beszélni, éreztetni hogy ez öröm, de képtelen volt velem örülni, de én már ott tartok aki belülről "rohad" azzal inkább távolról jobb a kapcsolat. lehet klímax, akármilyen pszichológiai háttere, hogy nem is tehet róla, én levettem a kezem. csak az számít már, hogy ne okozzon több fájdalmat, pl találkozunk, kritizálja a hajam, a külsőm, hogy nézek ki...nem értem ezeket a dolgait én már menekülök ezek elől.

Egészen biztos, hogy hiányos a történeted. Valami oka csak van, hogy elmaradt tőletek az édesanyád.

A te feladatod, hogy járj utána.

A gyereked azt a mintát látja, amit te képviselsz, te mutatsz neki, s amikor felnő, akkor azt fogod visszakapni tőle, amit az anyukádnak nyújtottál.

szerintem tartsd vele a kapcsolatot, egyelőre csak ritkásan, és utána meglátod, hogy alakul.

Nem te vagy a hibás, de ha szeretnél változást, neked kell lépned, mert ő nem fog.

Szerintem ez hülyeség!!

Én se vagyok valami jóban apámmal, nekem is 3 éves gyerekem van.Nálunk a lányom imádja a nagyapját, pedig se jó, se rosszat nem mondok róla neki.Pedig sook-sok rosszat tudnék.

Azért szereti, mert úgy viselkedik vele..

Szerintem kedves mama magába nézhetne egy kicsit, mert lehet benne van a hiba!