Milyen határig normális, ha az ötéves gyerek irányít? Honnan tudom, hogy ez még belefér, illetve mi az a pont, ahol már nemet kell mondanunk, ha nem akarjuk elkényeztetni?

Talán ez utóbbi kicsi terős, de szerintem is lépni kell. De egyébként ha "nem hisztis, ha az van, amit ő akar" mosolyognivaló. Pontosan ezt hívják hisztisségnek. Ha megkapja azonnal, amit akar, akkor persze, hoyg nem hisztizik. De egyébként készüljetek fel arra, hogy ha elkezdtek neki nemet mondani, kijelölni a határokat, akkor ő teljes erejéből hisztizni fog, az idegeitekre fog menni (pláne ha lány), agresszív lesz, majd bőg szívszaggatóan, stb. A lényeg az, hogy ilyenkor kell észnél lenni és nem felülni annak a hazugságnak (sajna néhány pszichológus is ezt a csúsztatást hirdeti), hogy ilyenkor meg kell ölelni a gyereket, hogy a felzaklatott érzelmeit megnyugtassunk és újra biztonságba érezze magá, hoyg őt szeretik. Na, ez a legnagyobb marhaság, ugyanis a gyerek nem ilyen hülye és nem a magatehetetlenségét kell erősíteni. Ha a gyerekkel egyébként korrekten, szeretettel bántok, akkor ő tudja, hoyg szeretitek. Amikor hisztizik és Ti nem engedtek neki, akkor nem fogja azt gondolni, hoyg Úristen, itt a világ vége, mert nem szeretnek. Pont az a cél, hogy megtanulja kontrollálni az indulatait, kifejlődjenek ezek a képességei. Ha azt erősítitek benne, hogy önmagától úgyse képes uralkodni magán, csak ha majom módjára rajtok csüng és dédelgetitek a hisztizsákot, akkor azt fogja gondolni, hogy sosem képes megbírkózni önmagával és felnőtt korában is érzelmi pótszerektől fog tudni csak megnyugodni (így alakulnak ki a szenvedélybetegségek). Szóval ha normális a gyerek, akkor éreztessétek, hoyg szeretitek, de amikor hülye, akkor éreztessétek, hoyg hülye, mert ezzel fejezitek ki magasabb szinten a szereteteteteket, hogy megtanítjátok uralkodni magán. Ez bizony eleinte eléggé idegek harca lesz, hogy ki bírja jobban. Nuygodtan nyomjátok be a földugót, és határozottan mondjátok meg a gyereknek, hoyg akármit csinál, most nem az van, amit ő akar. MInt mondtam, a gyerek nem hülye, ha a szülő bírja tovább, akkor ő alkalmazkodni fog hozzá. Igaz, pár évvel ezelőtt ez könnyebb lett volna, meg ha nicns válás, még könnyebb, de ez annyit jelent, hoyg MINDKETTŐTÖKNEK, sőt a lány anyjának is, sokkal erősebbnek (pozitív értelemben) és következetesebbeknek kell lennetek. Nincs más megoldás. Akkor legyetek vele mosolygósak, ha ő is normális, de amikor bekattan, akkor Ti se pátyolgassátok. 10-20 ilyen egyértelmű jelzés, és már 1 hónap kemény küzdelem után is javulni fog a helyzet. Ha elég következetesek vagytok és sikerül a normális pályára állítani a gyereket, akkro figyeljétek meg, hogy ritkulnak a hisztik, jobb, engedelmesebb gyerek lesz. Minél fiatalabb valaki, annél könynebb egyébként alakítani a személyiségét, ne gondoljátok, hoyg nem megy. Csak Nektek kell tovább bírni következetesen. Mindenkinek így lesz a jobb,a születendő gyereketeket is beleértve.

Kisasszonnyal azóta mizujság?Tudtok már vele következetesek lenni?Ha igen,gratula:)