Mit csináljak, hogy elviseljem így?

Össze vagy nőve anyáddal. Kicsit paradox a sztori, de ez van mögötte. Ha nem lenne ekkora igényed rá, apád sem éleződne ki ennyire, kevésbé lennél érzékeny rá, de hát ők ugye együtt értelmezhetőek csak. Ugyanakkor önálló életre vágysz, de ez a kettő üti egymást. Ami a jelenlegi helyzetet illeti, átérzem, együttérzésem. A fővárosban van pedig a legtöbb lehetőség, de nem mindenkinek jön be az, ami ott megy. A köznyelvben az újrakezdés törvényszerűen egy törés utáni eseményként van deklarálva és már-már kötelezően ettől a jelentéstől, magától szerencsétlenül érzi magát az ember, jobban is, mint azt a helyzete indokolttá tenné. Inkább a lehetőséget lásd benne: el fogsz érkezni ugyanazokhoz a pontokhoz, munkainterjú, párkapcsolati, ismerkedési fázisok, élethelyzetek, amelyeket már megéltél és biztosan volt, hogy azt mondtad magadnak, csinálhattad volna jobban vagy másképpen is, hát most erre itt a lehtőség. Csak most még nehéz.

Van egy olyan törvényszerűsége a gazdaságnak és munkaerőpiacnak, hogy ahol nyüzsi van, ott van a megélhetés is, a nyugalmat máshol mérik, azt is lehet választani, csak akkor meg akkora lesz a nyugalom, hogy az éhenhalásnak veszélye könnyedén felléphet. Mondjuk nálad nem, előny ez azokkal szemben, akiket ez tényleg fenyeget. Nem lehetetlen megoldani az arany középutat, de ha igazán őszinték akarunk lenni, hát keveseknek sikerül. Én nem kizárólag borúsnak látom a mostani helyzeted. Tudsz kicsit gondolkodni, magadon is. Ennek is megvan a helye és az ideje, ezeket általában nem mi választjuk meg, most ez neked jött, használd ki, fordítsd magadra az időt.