Mit lehet tenni, ha az ember gyereke kamaszként egy szektához akar csatlakozni?

A francokat szabad akarat. 18 éves koráig a szülőnek joga és KÖTELESSÉGE megóvni a gyermekét. Még akkor is ha vallásról és főleg akkor ha egy (akár destruktív) szektáról van szó.

Mit lehet tenni? A tiltás nem szokott használni, nem csak ilyen kérdésekben hanem általánosságban. Én azt tenném, hogy felkeresnék olyan embereket akik megjárták a szektát és "bennfentesként" el tudják mesélni a gyereknek, hogy a csábító szövegek mögött mi is van a háttérben. Van már több a témával foglalkozó dokumentumfilm is. Megtörtént eseteket feldolgozva a résztvevők kommentárjával, elbeszéléseivel..

Csakis az segít, ha bármilyen segítséggel, ahogy előttem is írta a második válaszoló, felnyitod a gyerek szemét. Ráhagyni én se hagynám rá, hiszen pont hogy a józan ítélőképességét veszti el egy ember a szektában, tehát nem tud önállóan helyes döntést hozni.

Tehát a gyerek gondolatait kell megváltoztatni, és azt elérni, hogy Ő maga ne akarjon odamenni. Különben jaj neki. Ha egyszer tényleg belekerül akkor nem igen lehet onnan kiszedni.

Na, akkor most én beszélek tapasztalatból.

A tesóm krisnás. 16 évesen csatlakozott. Nagyon hamar durván belekerült, vega lett, nem lehetett többet neki abban az edénykészletben főzni stb. Minden nap órákat imádkozott.

Mi mindig is nagyon liberális család voltunk. Anyukám sohasem tiltott ok nélkül. Ez se tiltotta soha, nem kötekedett miatta, folyamatosan csak a bizalmát mutatta a tesóm felé.

Végül szerintem ez vezette vissza a tesómat hozzánk. Az első két évben volt olyan szakasz, amikor szerintem simán leszakadt volna rólunk, ha bármelyikünk egy rossz szót szól. Elüldöztük volna vele, és most valami krisnás templomban élne a farmon. De nem ez történt. Az történt, hogy továbbra is vega, továbbra is krisnás, de már kritikusabb, ésszel csinálja, ugyanúgy, mint bármelyik más vallást bármelyik más ember. Imádjuk, ő is imád minket, a vegaságát meg már megszoktuk és tiszteljük. Ennyi. Nem erőltettük rá a világnézetünket, cserébe nem is vesztettük el.