Költözésen kívül van más mód a békére?

Sziasztok,kicsit hosszú lesz a történetem de kíváncsi vagyok van-e valakinek valami ötlete.

19 éves lány vagyok és egyszerűen pocsék a viszonyom apámmal (anyámmal se problémamentes,de vele még elvagyok,a testvéreimmel semmi gond,összetartunk). Egy ideig még beszélgetett,foglalkozott velem normálisan,aztán ahogy felnőttem,elkezdtem önálló döntéseket hozni (suli,munka,párkapcsolat,barátok) egyre csak romlott a helyzet. Rengeteget olvasok,minden érdekel és nem szeretek 1 álláspontot csak azért elfogadni,mert az mondja,aki. Ha helytelennek érzem akkor nem bólogatok rá veszettül hogy kedvére tegyek az illetőnek,és ezzel nincs is probléma másokkal mert általában vitatkozunk egyet és kompromisszumra jutunk :D indulatok/balhé nélkül

De apám nem hajlandó semmi "tárgyalásra". Öreg és beteg,de azt hiszem ez nem jogosítja fel arra hogy például ha rossz a kedve,én pedig épp az útjába kerülök akkor elhordjon mindenféle hulladék,gerinctelen mocsoknak aki idézem "soha nem fogja semmire se vinni és soha nem lesz se társa,se barátja,senkije". A legutóbbi alkalommal azt vágta a fejemhez mikor szendvicset készítettem magamnak (mentem a másik városba egész napra,tanulni meg tanuláshoz való könyveket beszerezni) hogy "minek eszel te egyáltalán?". Ez különösen fájdalmasan érintett mivel sikerült belecsúsznom egy étkezési zavarba plusz depresszióba is,gyógyszert is szedtem rá de végül a saját akaratommal sikerült kilábalnom belőle nem is olyan rég (még mindig nem látom a testem reálisan,de nem koplalok és nem is zabálok).

Apámról annyit érdemes tudni hogy keményen végigdolgozta az egész életét,számtalan betegsége van,magas vérnyomás,szívbetegség,kezdődő cukorbetegség és piszkosul heves természetű,ha egyszer nekilendül képes 20 percig folyamatosan üvöltözni. Velem már szerencsére csak üvöltözik,de a testvéreimet anno meg is verte,anyámat szintén (ekkoriban ivott). Ő is nagyon olvasott és határozott nézetei vannak mindenről,a politikától kezdve a hétköznapi dolgokig és ezekhez mereven ragaszkodik,elítéli azokat akik nem követik ugyanazt a sémát.

Én pedig természetesen pont az ellentéte lettem,rugalmasan változok,alkalmazkodok a helyzethez. Sajnos a heves természete is átragadt (tehát ha forrnak az indulatok,hibás vagyok én is abban hogy belemegyek a veszekedésbe) de erről már próbálok leszokni. Otthon általában rossz kedvű vagyok mert egyik oldalról ez az agresszió jön apámtól,másik oldalról meg a megkülönböztetés anyámtól: a tesóimnak a kedvére tesz,megkülönböztetett figyelmet kapnak,engem meg rendszerint csak leszid mert amikor segítek neki valamiben az sosem elég jó (pl elmegyek a boltba vmiért és nincs az a termék akkor hozok helyette valami mást ami hasonló. na ilyenkor megkapom hogy még vásárolni se tudok. de mit csináljak ha nincs konkrétan az ami kellett volna? nem ad meg opciókat hogy akkor mit hozzak helyette).

Az étkezési zavarom óta hízékonyabb vagyok,próbáltam átállni az egészségesebb alapanyagokra (pl.: rozskenyér,natúr joghurt,zöldségek,mindez kb. heti 1000 ft értékben) és erre is az volt a válasz anyámtól hogy "mit képzelek magamról,mi vagyok én hogy ilyen flancos külön diétát tartok?". Holott nem vettem semmi drágát és minden este főztem,nem készételt vettem. Amiket ők készítenek az csöpög a zsírtól és rosszul vagyok tőle fizikálisan. De a bátyámnak megveszik a külön üdítőt,a külön felvágottakat,sokszor külön főz is rá anyám ha nem szereti azt,amit ők esznek. Én akkor is le vagyok ordítva ha azért nem eszek meg valamit mert utána órákig fájna a hasam.

Lehet ezen egyáltalán változtatni? Lassan ismét lebetegszem ettől a légkörtől :(