Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mit tegyek? Itt egy kivalo...

Mit tegyek? Itt egy kivalo alkalom, amivel vegre ki tudom hangsulyozni a fajdalmam, de anyukamat sem akarom megbantani.

Figyelt kérdés

Szoval az a helyzet,hogy most vagyok a pubertas korban,beismerem sokszor hisztizek.

De!!Van olyan amikor komolyan bant valami.Tenyleg tep szet belulrol.Sirok.Majd anya odajon es az arcombanevet, hogy hulyesegen sirok/megsertodik ,hogy neki milyen rossz dolga van.Mindezeket ha osszegezzuk,akkor nagyon nagyon megbant,es en kerek bocsanatot.

Mostani helyzet,a ocsem korhazba van(100%ig gyogyithato betegseg,nemsoka tullesz rajta,nem jar fajdalmakkal,magyarul inkabb csak pihenes miatt van a korhazban)

anyukam teljesen stresszes,minden helyzetben elsirja magat.Apukat ezek utan jol leszidja anyat, hogy miert nem tud ilyen helyzetbe nyugodt maradni.Magyarul ugyan az tortenik meg anyukammal,amit velem tett. Most tolem var tamogatast.

Es adott most ez a helyzet.

Vegre egy helyzet amivel vegre visszamondhatnam neki a tobb even at tarto fajdalmat amit okozott aazzal,hogy az arcomba nevetett ha fajdalmam volt.De!! Nem vagyok gerinctelen.Teljesen igaz ha azt mondjak, hogy a tininyavajgas es az ocsem korhazban tartozkodasa miatt levo stressz nem ugyanaz.Anyukam stresszes es nem akarom ezzel is terhelni.Megis ottvan az is,hogy amikor en stresszeltem,akkor en semmit nem kaptam azon kivul,hogy a foldbetiport.

Millio indokom van arra, hogy most jol prenzentaljam az o eseteben a fajdalmam,de millio okom van arra,hogy ne.

Ti mit tennetek?Megmondanatok,vagy hagynatok most az anyukatokat?

Mielott barki kotekedne,nagyon szeretem az anyukamat,de minden egyes nehezebb idoszakomba a lelkembe tapos,amivel mar komolyan nem tudok mit kezdeni.Nem szandekom kiosztani az anyukamat,probalnam megbeszelni a dolgokat.Es senki se szidjon,hogy mekkora bunko vagyok,hogy hogy banok az anyukammal meg nem tettem semmit,csak tanacsaert fordultam hozzatok.


Helyesirasomert bocsanat, kisse ideges vagyok


2014. jún. 17. 21:47
 1/10 anonim ***** válasza:
100%
Szerintem ne add vissza. Légy a támasza, amiben csak lehetsz. Lehet, hogy legközelebb amikor te szorulsz vígasztalásra, eszébe jut és ő is másként tesz mint eddig. Ha nem, akkor is tudd, hogy te helyesen cselekedtél s adott helyzetben te felnőttebb vagy mint anyud.
2014. jún. 17. 21:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 A kérdező kommentje:
Erre nem is gondoltam.Igazan koszonom,meggyoztel!
2014. jún. 17. 22:06
 3/10 anonim ***** válasza:
100%
Most támogasd anyukádat! Én akkor önteném ki a lelkem anyukámnak miután a tesóm kijött a kórházból és meggyógyult. Beszéld meg vele, hogy neked mennyire rosszul esik az, ha ő kinevet és mondd el, hogy lehet ezeken egy felnőtt már nem problémázik, de neked igenis fáj és jól esne az anyai támogatás. Biztosan meg fogja érteni. (Beszélj vele mindenféleképpen, mert néma gyereknek anyja sem érti a szavár)
2014. jún. 17. 22:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 A kérdező kommentje:

Utolso koszonom!

Neked is hihetetlenul igazad van!

Mindkettotoknek ment a zold pacsi:)

2014. jún. 17. 22:23
 5/10 anonim ***** válasza:
100%

én is anya vagyok és nagyon utálom, hogy ha kiröhögi a férjem a gyerekemet mikor valami nyűgje van. én értem, hogy hülyeség és nekünk felnőtteknek ezerszer nagyobb problémáink vannak, de neki akkor épp az a baja és igenis azért vagyunk a szülei, hogy segítsük, meghallgassuk, megvigasztaljuk.

nyugodtan mondd meg anyukádnak, de ne vágj vissza, hanem mikor mondjuk megöleled, hogy megvigasztald, mond, hogy neked is jól esne, hogy ő is ilyen támaszt adna neked :)

ebben semmi bántó nincs, hidd el!


egyébként apád is egy tulok :) én is ki voltam borulva mikor az enyém volt kórházban, igaz neki nem pihenés volt, hanem sok fájdalommal járt, de akkor is! szeretjük a gyerekünket, aggódunk, sírunk... :)

szóval ebben igazat adok anyukádnak, átérzem az aggodalmát :)

de hiába vagy hisztis kamasz, neked is jár a szeretgetés és igenis állj ki magadért :)

2014. jún. 17. 22:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 anonim ***** válasza:
100%

Gondolj arra, hogy te a saját problémáid miatt sírsz, anyukás viszont a gyermeke miatt.

Ha ne adja Isten, te kerülnél kórházba, akkor úgyanúgy sírna.

Legyél mellette!


(Esetleg ha később megint mosolyogna, amikor te bömbizel, akkor megmondhatod neki, hogy de jól is esne neked, ha úgyanúgy vigasztalna téged, ahogy te vigasztaltad őt.)

2014. jún. 17. 23:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 anonim válasza:
46%

Segíts neki, mert ha Továbbra,sem vesz komolyan, legalább vissza tudsz vágni azzal, hogy te bezzeg támasza voltál.

Sok sikert ;)

2014. jún. 18. 00:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/10 anonim ***** válasza:
100%
nekem úgy tűnik, anyukád is hibás
2014. jún. 18. 12:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 anonim ***** válasza:

Nem elkeseríteni akarlak, de az én anyám a mai napig nem tudja megérteni a problémáimat.

Én már 30-on is túl, családom, gyerekem van. Ő pedig már 60-on túl.

De a legutóbbi ilyen "lélekkiöntésnél" is ugyanazt kaptam meg, hogy én "milyen naív vagyok" és "mennyire fogalmam sincs még az életről".

Szóval vannak olyanok akiknek örökké gyerek marad a gyerekük.

Megfogadtam magamban, hogy mindig is megértő szülője leszek a gyerekemnek, akármilyen számomra semmiségnek tűnő problémája is van!

2014. jún. 18. 15:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 A kérdező kommentje:

Koszonom szepen mindenkinek:)

mindenkinek mentek a zoldek

2014. jún. 19. 15:35

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!