Szándékosan életképtelennek nevelt 22 éves gyereken hogyan lehet segíteni?

Na szóval... A szülei egyedüli gyereke, fiúnak született, az anyuka anno nagyon lányt akart. Valamelyest úgy is nevelhette, ugyanis a srácban semmi, szó szerint a férfiasság szikrája sincs meg (maximum a magassága). 22 éves, szűz, hisztis, ám végtelenül jó indulatú és érző szívű. Az anyjáék a homokba dugják a fejüket, nem akarnak a problémákkal törődni, sőt, mintha azt akarnák, hogy a gyerek maradjon életképtelen. Anyuka naponta hívogatja, ha valami nem tetszik neki a srác koleszába is odatelefonál a háta mögött, lejáratva ezzel mindenki előtt. Beleszólnak a baráti kapcsolataiba, nem örülnek, ha valaki segíteni akar, főleg, ha életképessé próbálná tenni az ember a gyereküket. Olyankor: befolyásolni akarják az ő kis ...-jukat(nem írom ki a becenevet, amit az anyjától kapott, lényegében a puncihoz nagyon hasonló becenéven szólítja...)A gyerek nagyon szenved, próbál kitörni, de nem megy. Ráadásul, valamelyest magáévá is tette ezt a borzalmas nevelést. Iszonyatosan hisztis, lusta, sajnos elég buta is, ugyanakkor tényleg rengeteget szenved, főleg a folyamatos bántás és kirekesztés miatt, ugyanis a társadalom első percben kilöki őt. Munkahelyről is egy nap után elküldték. Nem hiszem el, hogy ilyen szomorú, és magányos élet vár rá, arra az emberre, akinek nagyobb szíve van, mint egész Magyarországnak együttvéve! És nem, nem lehet a szüleivel normálisan beszélni, az anyja is egy életképtelen, 50 körüli hisztigép, aki 12 éves szinten mozog. Az apja normálisnak tűnik, de semmit sem tesz az anyuka baromságai ellen.