Ha a szüleim állandóan arról beszélnek, hogy mennyire jól élnének nyugaton, akkor miért nem költözünk oda?

Mert nem tudják,merik,akarják végig csinálni,azt,amivel a folyamat jár.

Nagy felelősség.Benne van,hogy nem sikerül gyökeret verni....stb.Ezer dolog van.Egy kiköltözés nem abból áll kizárólag,hogy az ember csomagol.

Kedves Kérdező, azért maradnak, amiért a korosztályuk jelentős része-pl. a mi családunk is...mert nekünk van már egy kialakult életünk idehaza, amit nagyon nehéz feladni.

- Mert tudjuk, hogy 40 éven felül már nem kapkodnak értünk külföldön sem a munkaadók, még akkor sem, ha van nyelvtudásunk és kint keresett szakmánk.

- Itt sok-sok év kemény melójával felépítettünk egy házat/kifizettünk egy lakást. Külföldön az albérlet nagyon drága,többhavi kaució is kell, ehhez legalább 1-2 millió forint. Spórolt pénzünk meg nem nagyon van, amit keresünk, elmegy a megélhetésre, gyerekekre, félretenni elég nehéz.

- Mert egyre öregedő szüleinket nem szívesen hagynánk idehaza, barátaink, rokonaink hiányát is megéreznénk .

Ezenkívül még jópár ok van, ami mondjuk érzelmi dolog, és itthon tart, annak ellenére, hogy tudjuk, a sok fiatalnak, aki most kivándorol, az élete talán könnyebb lehet.

A szüleid is tudják ezt, álmodoznak egy könnyebb életről, de amíg idehaza is megélnek valahogy, nem fognak lépni.

Azért, mert gyávák, de irigyek. Mint a legtöbb magyar otthon. Tisztelet a kivételnek.

Azt nem vállalja be, ami azzal jár, hogy egy országot el kell - és KELL! - hagyni, mert nincs munka, mert nem vagy csókosa egyik fideszes sz_arházinak sem, mert nem akarod a gerincedet hulla-hoppkarikába hajtogatni a naccságos sz_arházi főnök előtt.

Azt nem vállalja, be, hogy itt dolgozni kell, nem munka címén bejárni a melóhelyre és pletyózni. Tiszt. a kiv-nek.

Azt nem vállaja be, hogy gyökértelen legyen, azt nem vállalja be, ami azzal jár, hogy külföldön élsz, de azt irigyli, vesztettül, amit a külföldi léttel jár: pénz, jobb-lét és nyugalom. Irigyli, és úgy szeretné megkapni, hogy semmit se kelljen érte tenni.

Egász életemben azt hallgatta a saját hibbant agyú apámtól, hogy ha ő 56-ban nem 15 éves lett volna, akkor ma nyugaton élne és milyen jó lenne...és nap mint nap ebben a hígvelejű szövegben nőttem fel.

Holott olyan gyáva és takony alak, hogy a szomszéd faluba nem tudott úgy átköltözni, hogy ne mászkáljon állandóan "haza".

Én soha nem akartakm külföldön élni, és majdnem belehaltam, amikor ki kellett költöznöm. De mivel nem volt más választásom, megtettem és igyekszem alkalmazkodni ahhoz, amin nem tudok változtatni.

Viszont az agyam eldurran az otthoni rokonoktól, akik mindenféle légből kapott szöveggel és okokkal jönnek, csak hogy megfejjenek. Hogy én taníttassam a kölküket, mert nekem úgysincs (nem lehetett gyerekem)...hogy én adjak pénzt erre vagy arra, mert ők szegények...

TENNI nem tesz semmit, még tüntetni sem megy ki az utcára, ha elege van a tetves, hazug kormányából; nincs kitartása, nincs semmi kurázsi benne, csak ül a TV előtt és hadovál, rózsszínűeket álmodozik.

De aki meg mert mozdulni, azt olyan veszett gyűlölettel irigyli, hogy az elképesztő.

Akárcsak a te szüleid.

Sajnálom, ha keményen fogalmaztam, de ez ma a sokadik ilyen szöbveg volt, amit hozzám vágtak a "szerető honfitársak" és most már torkig vagyok.

Ti hol néztek munkát, hogy ennyi pénzt kell előre kifizetni, mielőtt fizetést kaptok? Miért nem gondolkoznak az emberek? Igen, mind igaz, amit írtatok, nincs kolbászból a kerítés, és nehéz elszakadni az otthontól. Megértem, és az én szüleim se jönnének ki.

DE!

Az, hogy 3-5 ezer eurókról, meg 1-2 milliókról beszéltek, ez nevetséges. Onnan tudom, hogy mi megéltük a párommal. Először ő jött ki, 120 euróval. (Plusz kb 20000 Ft vonatjegy.) Számoljátok csak ki, hány "millió" is az. Na ugye. Kb 30-40 000 Ft. Igaz, ő még otthon eleve úgy keresett munkát, hogy a munkaközvetítő olyat szerzett, ahol van munkásszálló. Tény, 30 évesen nem ez volt az álma, hogy munkásszállón kezdjen, de mivel elintézték neki ezt is, és segítettek a papírok intézésében, ezért belement.

3 hónap múlva volt annyi félretett pénze a méltánytalanul magas 1000-12000 eurós fizetéséből, hogy összespórolt egy albérletre valót, és kijöttem én is, nekem már ő segített a papírokat intézni, és mivel én utánfutóval hoztam egy rakatnyi bútort, ezért nekem az útiköltségem volt kb 80 000 Ft. Mind a ketten magunknak spóroltuk össze az útiköltséget.

A 1,5 szobás albérletünk most mindennel együtt megáll kb 500-nál. Egy havi kauciót kellett fizetni. Ennyi volt a kiadás. Október elején költöztem én is, és 2 hónap alatt fullra berendeztük a lakást, mindent, ami hiányzott megvettünk. Igaz, mi ketten vagyunk. De nem került milliókba. Ez azért erős túlzás. Csak nem egyszerre kell mindenkinek kijönni, és nem kell a fél lakást magunkkal hozni, ahogy én csináltam ( :P ), mert kint lehet, hogy olcsóbb megvenni.

A szülők indokait már leírták előttem. Hiába tudják, hogy jobb, ők nem jönnének el, nem hagynák ott az életüket. Ez is érthető.