Nem tudom mit tegyek, hogyan másszak ki ebből a lelki gödörből?

Egy 20 éves lelki roncs kérdését-kérését olvassátok, aki senki másra nem vágyik, csak egy kis szeretre, megértésre, törődésre.

Nem tudom mit tehetnék elveszettnek érzem magam. Világéletemben senkim sem volt, senki nem törődött velem kicsi koromtól kezdve. Anyám másfél évesen elhagyott, apám majdhogynem tett rám, nagymamám nagyon szigorú (és néha erőszakos) asszony volt, nagypapám pedig öngyilkos lett mikor két éves voltam. Nem tudom mit várok még az élettől, belefáradtam, hogy senkire sem támaszkodhatok ha baj van. Senkinek sem mesélhetem-mesélhettem el ha valaki tetszett nekem vagy valaki bántott az iskolában, mert nem értenek meg, nem érdeklem őket, nem törődnek velem, nem segítenek...nem tesznek semmit. Kicsi korom óta hozzá vagyok szokva hogy magam oldjam meg a gondjaim, mert senkire sem támaszkodhatok...Rokonaim már nincsenek, barátaim is csak alig, de ők ehhez kevesek, hogy kihúzzanak ebből a depresszív állapotból. Sokszor ébredek úgy éjszakánként, hogy elkap a sírógörcs, mert úgy érzem nem bírom tovább. Néha már én is megijjedek a saját sötét gondolataimtól, néha legszívesebben csak meg szeretnék halni. Emlékszem egyszer ötödikes koromban hetekig lógtam az iskolából, mert nem mertem bemenni, mert az osztálytársaim bántottak...Az osztályfőnök eljött hozzánk és beszélt a nagymamámmal...látogatása után, este apám vacsora előtt annyira megvert, hogy hetekig kék-zöld voltam...még csak meg sem kérdezte miért tettem. Sosem mertem róla beszélni, a mai napig nem tudják, nem mintha amúgy is érdekelne bárkit is...Egy dolog van ami megakadályoz abban, hogy magam mögött hagyjam ezt a világot...a barátom. Úgy érzem ez a szerelem az egyetlen ami eddig megakadályozott bármiféle őrültség elkövetésében, de nem tudom meddig bírom tovább...mi lesz ha őt is elveszítem és végképp egyedül maradok? Biztosan nem akar egy lelki roncsot dédelgetni egy életen át...Úgy érzem ki kell magamból írom mindezt annak reményében, hogy valaki tanácsot tud adni nekem, vagy útmutatást esetleg saját tapasztalat alapján, hogy miként érjem el, hogy legalább egyszer és is boldog legyek az életben.

Azoknak akik ezt elolvassák és válaszolnak előre is nagyon szépen köszönöm!