Utálom magam mert olyan vagyok mint anyám. Mit tegyek? Hogy változtassak?

sziasztook! 14 éves vagyok most. Megpróbálom röviden leírni. Megszülettem "anyám" 16 évesen szült engem meg. "Apám" ütötte verte, velem sem foglalkozott. Igazából én anyam anyukájánál (ő is ott lakott) nőttem fel. Nagyon szerettük egymást mamámmal.. persze anyám minden nap bulizott, palizott stb.,

Soha nem voltam neki fontos (sajnos így érzem). Mama elhunyt amikor 6 éves voltam... Mai napig nem fogom fel, hiányzik, minden nap utána mennék, mindent megadnék ha egy percre láthatnám. "Papám" elkezdett inni.. Anyám a mamám testvéréhez vitt aki anyám keresztanyja hogy vigyázzon rám. Egyszer hívott anyám h munkát kapott külföldön és nem tud mar elbucsuzni.. 2 évig se telefon,se egy üzenet.. Semmit nem tudtunk róla.. Nekem olyan volt mintha egyik napról a másikra elvesztettem volna mindenem... A családom és az egész életem... Persze nem volt és nincs is rossz helyem, imádom a családom (mamám tesója,unoka tesóim mamám családja részéről). Szóval apám családja is sz.arik rám, elmennek mellettem az utcán ahogy apám.. Na anyámra visszatérve.. 2 év után felhívott azt mondta nem volt pénze stb.. (VOLT)! Hazajött megpróbált közeledni felém de nem tudtam mit tegyek.. Utána "helyre jött" a kapcsolatunk de nem volt anya-lánya szeretet köztünk.. Összejött XY-al.. Nagyon jó ember volt.. Szerette anyámat,engem a család is elfogadta , egy kicsit úgy éreztem amikor elmentünk Balatonra 3 napra és a nyaralóban azt mondta a szomszéd hogy mennyire hasonlítok apámra (XYra) hogy van családom.. Annyira leírhatatlan ... Persze keresztmamáméktól (anyám kereszanyja, mamám tesója). És 1 év után anyám szakított vele azért mert egy régi szerelme (aki 2 évet volt börtönbe) összetalálkozott vele... Senki nem fogadja el, nem is ismerjük (lett volna alkalma bemutatkozni, meg akartuk ismerni) igazából nem mondom hogy rossz ember, nem az én döntésem.. Szóval pár héttel ezelőtt anyám meg a pasi el akart vinni nyaralni az ország másik oldalára. Nem akartam elmenni mert szinte anyámat sem ismerem, a pasit végkép.. Megmondtam nekik szépen.. Anyam azt mondta soha többet nem is keres mer nem örülök hogy elvinne nyaralni stb.. Mit vart!? Mai napig el hidegültek vagyunk egymástól.. Soha nem volt mellettem...soha nem volt anyám és apám.. Soha mem gondolta hogy faj amit mond... Soha nem foglalkozott azzal hogy kit bánt meg.. Ennek ellenére annyi düh és utálat van bennem (Isten bocsássa meg) annyi mindent elmondanék neki.. De valmiert nem akarom hogy bántsam.. Még a palit sem... Már hetek óta nem beszéltünk de jobb is így , el is akarom örökre.. És külsőre teljesen apám vagyok, de annyira utálom magam hogy minden mozzanatom olyan mint anyámé... Teljesen megtört a lelkem, eltévedtem.., nincs élet kedvem.. Gyomor idegen van egész nap. Több mint 2 hónap egy hívás se semmi, velem kellett volna legyen de nem kaptam támaszt... Nap mint nap Fb-zik fent van látom.. Nem nekem kell ráírni, nem? Ő nevet naponta míg én haldoklok a szívembe...