Miért nem érti meg, hogy én a legjobb akarok lenni? Komolyan ebbe kell belekötnie?

Valamiért azt érzem a kiírásból, hogy mégse vagy elégedett valamivel az életedben, mert különben nem tőlünk, idegenektől várnál visszaigazolást. Miért írtad ki a kérdést egyáltalán? Hogy megsimizzük a buksid, hogy te jól csinálsz mindent és a világ gonosz, anyukád meg meg sem érdemel?

De ha úgy veszem, kérdeztél, itt a válaszom: betöltöd a 18. életévedet, és elköltözhetsz otthonról, hogy a tökéletlen anyukád ne zavarjon. Utálom, mikor kamaszoknak ezt a tanácsot adják, de a fentiekre nincs más válasz. Más fiatalok azért panaszkodnak - jogosan -, mert a szüleik verik őket, alkoholisták, neked meg az a gondod, hogy nem ismernek el tökéletesnek? Hidd el, nem vagy az, anyukád is látja. Tökéletes ember nincs. Akkor sem, ha nagyságodat azzal próbálod kiemelni, hogy drogosokat és iszákos fiatalokat állítasz magad mellé ellenpéldának.

kislány ez nem egészséges nem csak édesanyád szerint hanem a környezeted szerint és az itt válaszolók szerint se...beképzelted ezt a hülyeséget h te akarsz lenni a legjobb kihozol magadból mindent stb ez még jó is lenne de a te eseted már beteges

a agybetűs életben az ilyenek koppannak a legnagyobbat.

Kérdező, teljesen mindegy már, milyen kérdést tesz fel itt az ember, ezeknek nem ez kell, hanem hogy jókisfiú/jókislány módjára bólogassanak a hülyeségükre, amit válaszoltak, és ha leostobáznak, lehülyéznek, és nem nyeled le a békát, akkor aztán megkapod a magadét.

A sok lúzert irritálja, hogy Te el fogsz érni valamit, és nem hozzájuk hasonlóan egy semmirekellő okoskodó valaki leszel.

Nem arról van szó, hogy most egyetértünk-e vagy sem, de hidd el, mindenki látott már olyan típusú embert, mint te, és megvannak ennek megfelelően a tapasztalataik is róluk. Hidd el, nem egészséges, ha nincs valakinek kudarctűrő képessége, mert sokszor a legnagyobb igyekezet ellenére sem sülnek el jól a dolgok. Én is túlzottan a szívemre veszem néha a sikertelen eseteket, de ha olyan lennék, amilyennek magadat leírod, már össze is omlottam volna szerintem. Igenis van olyan, amikor jól csinálsz mindent, jó vagy a szakmádban, mindent megteszel, mégis szarul sül el valami. Ezen túl kell tudni lépni, és ha valakinek olyan a személyisége, mint neked, hogy még a fodrásznál is a tökéletesség a cél, az sokkal sérülékenyebb.

Látszik, hogy gyerek vagy még, mert nagyon idealista és - ennek megfelelően - irreális elképzeléseid vannak a világról. Azt hiszed, ha te magad mindent megteszel, azzal egyenesen arányosan alakul majd jól az életed, de ebből fakad egyfajta lenézés is benned a többi ember felé. Mivel azt hiszed, hogy a siker csak az egyénen múlik, a sikertelen embereket ennek megfelelően elkönyveled úgy, hogy ők maguk tehetnek róla, mint ahogy anyukádról is megjegyzést tettél. Nem csoda, hogy ezzel a naivan felsőbbrendű hozzáállással nem lettél rokonszenves a kérdés olvasóinak...

Pedig a világ nem így működik, majd te is megtapasztalod. Lesz olyan, hogy a diplomáid és nyelvvizsgáid ellenére más kapja az előléptetést, a jobb állást. Lesz olyan, aki élelmesebb nálad és kihasznál a munkahelyen, a te hátadon jut feljebb. Lesz olyan, hogy mikor eléred a harmincas éveid, akármit csinálsz, nem leszel már olyan csinos, mint szeretnél, ráncosodni kezdesz, elveszted a lányos alakodat. Arról nem is beszélek, hogy gyerekszüléssel megereszkedik majd a melled, csíkos lehet a hasad, combod. Azt hogy fogod túlélni?

Aki nem bírja a tökéletlenséget, a kudarcot, a vereséget, aki nem képes feldolgozni, hogy nem mindig az egyén kezében van a saját sors irányítása, az belebetegszik, összeroppan az élet mindennapi gondjaiba.

Anyukád ettől félt, erről van szó, nem többről. Nem féltékeny vagy irigy rád, nem akar lehúzni, vagy nem észrevenni az érdemeidet, de látja, hogy nem jó a hozzáállásod és jót akar neked.

"Gondoltam, hogy talán kaphatnék valami tanácsot, hogy miért ilyen."

És mi honnan a csudából tudnánk, hogy anyukád miért ilyen? Egyikünk sem ismeri...