Ha valaki sosem tudott igazán szeretni senkit sem gyerekként (főleg szülőkre gondolok és nagyszülőkre), akkor később ebből lehet problémája?

Az én szüleim kiskoromban elváltak, és így visszatekintve szerintem onnantól kezdve kicsit olyan kötelező rossz dologként kezelt engem és a tesómat egy ideig. Utána is inkább úgy érzem, hogy megbarátkozott velünk és ennyi. Sosem mutattuk ki a szeretetet, semmi olyan formában, mint ahogy egy átlagos szülő-gyerek kapcsolatban előfordul. (most már valamennyire tudom, hogy hogyan is lehetett volna, ha érzelmileg egészséges gyerekkorom van, mert a 11 évvel fiatalabb húgommal egészen másképpen bánik az anyám)

Ez a későbbiekben annyit eredményezett, hogy azért nem javasolták nekem megpróbálni a rendőri pályát (miután már beiratkoztam egy előkészítő osztályba általános után), mert egy pszichológiai felkészítő órán egy komolyabb tesztem eredménye az lett, hogy hogy szociopata vagyok. Leginkább azt érzem magamon, hogy az empátiára szinte egyáltalán nem vagyok képes, nehezen tudok szeretni,viszonylag könnyen manipulálom mások érzelmeit, nehezen kommunikálok az emberekkel, sőt, nem is szeretek emberekkel foglalkozni egyáltalán.

17 évesen összejöttem egy fiúval, aki elfogad úgy ahogy vagyok, így, hogy szinte alig tudom kimutatni, hogy mit érzek, a kapcsolatunk során volt is már belőle probléma, de nem hinném, hogy sokat sikerült javítanom magamon.

Szóval ha a szüleid egyszer tönkretették a belső egyensúlyod és egészséged, vagy nem tudsz már mit kezdeni magaddal, vagy nagyon nehezen. Én tönkretéve érzem magam egy kicsit, de néha élvezem is, hogy nem vagyok egy érzelemtenger aki csöpögős romantikus filmeket néz, és sír a barátnőivel mert valaki rosszul bánt velük.

Még általánosban volt egy ott alvós osztálykirándulásom, ahol az osztálytársnőim tartottak egy lelkizős "sírjunk együtt, és mondjuk el mi bánt" bulit, de engem nem mertek meghívni, mert féltek, hogy kigúnyolom őket. 10 éves voltam... bár tényleg kigúnyoltam őket..

Tudom, hogy nagyon rossz alak vagyok, néha próbálok javulni, viszont még mindig itthon lakok, abban a környezetben ahol így nőttem fel.

L21

Bocsi, az elejére elfelejtettem beleírni, hogy az anyukámmal maradtunk, mert az apám lépett le, és anya nevelt fel..

4-es voltam.