Benyithat a szülö kopogás nélkül a gyerek szobájába?

Amég otthon laktam, a szüleim szemében nem létezett olyan, hogy "magánélet".

Nemhogy nem kopogtak még 18-19 éves koromban se, de nem engedtèk, hogy becsukjam az ajtót, vagy ha ök csukták be maguk után, miután kimentem a szobából, nem lehetett kinyitni.

Az én szobámon keresztül jártak át a sajátjukba (a konyhán kívül csak az én szobám volt "átjárható"). Ha viszont én mentem valamiért az ö szobájukba (anyu ott tárolta a frissen mosott ruhát és a törülközöket), akkor azonnal ment a kiabálás, hogy "Mit keresel a hálószobában? Azonnal gyere ki!"

A húgommal közös volt az az apró szoba.

Anyuban még volt némi tapintat, ha mondjuk zenét hallgattam, meg szokta kérdezni, becsukja e az ajtót (2 méterre tölem a konyhában mindig szólt nekik a rádió), de apu tombolt, ha be mertem csukni, mert ha zenét akarok, hallgassam a rádiót, vagy tegyek fülhallgatót, de az ajtó marad.

Máskor apu beköltözött a szobába, és ott kapcsolta be a rádiót, mert épp úgy volt kedve. Ha a mellettünk lévö szobában (hálószoba) olvasott, tilos volt belépni a saját szobánkba, mert mindkét ajtó be volt csukva. Egyszer mentem be egy pár zokniért, apu olyan balhét csapott, hogy zengett a ház.

A fürdöszobával ugyanez. Ha be van kapcsolva a hösugárzó, be kell csukni az ajtót. Ha nincs bekapcsolva, tilos becsukni, de egyébként is bejárnak.

Mielött mondanátok, költözzek el, már megtörtént.

20l