Felcserélődött a szülő-gyermek szerep. Valaki még hasonló helyzetben?

18 éves koromig egyértelműen gyerek voltam még, minden problémámmal a szülőkhöz fordultam, akik mindig megoldást nyújtottak. Az utóbbi években azonban drasztikus fordulatnak és leépülésnek vagyok szemtanúja, úgy fizikailag, mint lelkileg. Anyagilag tönkrementek, kölcsönük van, és napról napra élnek. Nem próbálnak munkát keresni, az összes bevételük az alkalmi munkákból adódik illetve a nagyszülői segítségből. Előjött a régebbi alkoholfüggőség, aminek köszönhetően háromhavonta a kórházban köt ki egyikük. Folyton nekem és a húgaimnak kell amiatt aggódni, hogy honnan vesznek tűzifát télire, hogy vannak, a problémásabbik szülő szedi-e a gyógyszereit és ha megint előjön az ivós időszak, akkor mi, a gyerekei küzdünk napokon át azért, hogy kórházba vigyük, mert az az egyetlen megoldás az abbahagyásra. Ha minden rendben van akkor sem tudunk nyugodtak lenni, és habár nem élünk már velük folyton azon aggódunk, hogy minden rendben van-e. Egyértelműen felcserélődött a szülő-gyerek szerep. Van-e még valaki ebben a helyzetben? Mesélne erről?