Idősebb szülők! Hogyan élitek meg, hogy a fiatal felnőtt gyereketek önszántából külföldön vállal munkát? Mi a legjobb érv, ami enyhít a fájdalmatokon?

Köszönöm szépen a válaszokat!

(Én a gyerek vagyok, nem a szülő.) Végül mondhatni jobban sikerült a tálalás, mint vártam. Nem volt se veszekedés, se sírás. Másnap Anyut felhívtam, h csekkoljam minden rendben van-e, tudott-e egyáltalán aludni. Azt modnta sokat gondolkozott azokon az érveken, amiket felhoztam, aztán aludt rendesen. Ez jó.

8-as Hozzászóló! Te olyan típus lehetsz, mint Anyukám. Remélem javul a helyzet, és nem könnyezed idén is tele a zserbót. Anyuval én azt próbáltam megértetni, h nem teheti tőlem függővé a boldogságát. Apuval húszonévesen családot alapítottak, kb 15 évig a szülőség, nevelés, gondoskodás volt a legfontosabb feladatuk. Most, h már teljesen kirepültünk még mindig azt hiszik, h a mi sorsunk felől kell aggódniuk. Oké, természetes, h a szülő boldog, ha a gyerek a közelben van, de ha úgy hozza az élet, h mégsem, mert a gyereknek máshol van feladata, a saját életét éli, világot lát, tapasztal, akkor nem szabad a szülőnek mélydepresszióba esni, mert számára megszűnt az élet értelme. Szerintem 5O évesen is találhat az ember valami célt magának, amiért érdemes reggel felkelni, és örömforrásául szolgál. Olvasás, nyelvtanulás, tánc, lakáscsinosítás, horgolás, kertészkedés, tanfolyam, sport, önkéntes munka, vagy bármi, ami pozitívan hat a lélekre. Társaságba járás!! Gyerekként is sokkal jobb úgy beszélni a szülőkkel, ha azok beszámolnak arról, h milyen jó dolog történt velük, nem csak azon sírnak, h mikor jövök haza.

Mindenkinek nagyon szép napot és örömleti adventi készülődést kívánok!