Mit lehet kezdeni azokkal a szülőkkel, akik nem fogadják el, hogy az önálló felnőtt (24-30 éves), dolgozó gyerekeik felnőttek, és megpróbálnak rátelepedni a gyerekeikre?

Hát a válasz engem is érdekelne.

Én 27 éves voltam szeptemberben. Mikor elkezdtem az egyetemet kollégiumba költöztem, az utolsó évben albérletben laktam a párommal, aki már 2,5 éve a férjem.

Az egyetem elvégzése után visszaköltöztünk Budapestre (ugyanazon a nyáron volt az esküvőnk), a saját lakásomba, ami olyan 10 percre van anyukáméktól.

Anyukám a mai napig nem tudja elfogadni, hogy felnőttem. Rendszeresen felhív, csak azért, hogy hol vagyok. Kioktat a főzésről, házimunkáról. A lakásomat a nyáron eladtuk és Budapest mellett vettünk lakást. A felújításba bele akar szólni, az előző lakásunkba mikor bútorokat vettük megsértődött, hogy nem az ő tanácsai alapján választunk.

Haragszik, hogy már messzebb lakunk, autóval 20 perc, szóval nem egy nagy táv. Meg van sértve, hogy máshogy újítottuk a lakást, mint ahogy ő gondolta, mert mi nem tudjuk mi a jó. (A férjem építészmérnök, szóval nem laikus.)

Én próbálom neki elmondani, hogy mi így gondoljuk, próbálom elmondani, hogy engedje, hogy a saját életemet éljem. Ebből néha hatalmas vita van, olyankor pár hétig-hónapig jó, majd kezdődik elölről.

A húgom 25 éves, vele is ezt csinálja, viszont ő egyáltalán nem bánja, ő élvezi az anya pici lánya szituációt.

Én most leszek 22 éves, és most költöztem el otthonról, nagyon friss a költözésem, alig pár napos :)

Az elején a helyzetet nem akarták elfogadni,hogy költözöm, mondhatni szószerint "nem engedték meg", na de viccesnek tartottam, hogy önálló dolgozó felnőttként ne engedjék meg, hogy elköltözzek, hiszen valamiből tapasztalatot kell gyűjteni.

Aztán ahogy teltek a hetek és tartott a költözködés, kezdték elfogadni, de soha semmibe nem szóltak bele és nem telepedtek rám. A lakást is azóta egyszer látták amíg szét volt pakolva minden(hétvégén jönnek megnézni a végleges berendezést), de soha nem szóltak bele semmibe amióta tartott ez a költözködés, és most sem hívogatnak engem.

Ha rájuk csörgök visszahívnak, de amúgy szinte nem is hívnak. Látják, hogy boldogulok a kaja főzéssel is szépen, de takarításba meg ilyesmibe abszolút nem szólnak bele, nem is említik :D

Tudják, hogy önállónak kell lennem ha így döntöttem és úgyis megcsinálom magamtól ezeket.

Erélyesség.

pl:

Ez így lesz!