Az anyámmal egyre rosszabb a kapcsolatom! Mégis mit tehetnék?

22 éves vagyok. A gyerekkorom majdnem tökéletes volt. Semmiben sem szenvedtem hiányt, csak a családi szeretetben. Az egész családomnak jobb dolga sincs, minthogy egymást szekálják. Akárki tehet bármi jót, abban valami hiba, valami stik biztos van. Az egymás folytonos b**szogatása versenyszám volt és a mai napig az...

Ezek a szekálások odáig vezettek, hogy mára egy önbizalomhiányos vagyok és sokszor megfelelési kényszerem van. Kb. fél éve rakosgatom ki az életemből az olyan embereket, akik lehúznak, akik mellett képtelen vagyok kibntakozni, fejlődni..

Az anyám is lassan ezek közé kerül..

A szüleim elváltak és én apával élek. Apa nem volt itthon, ezért feljött hozzám. Bejött a szobába és elkezdett panaszkodni a munkahelyéről(mindig az ő rinyálását kell hallgatni, mintha másnak nem lenne baja és problémája) meg hogy jajjjj..valamelyik rokonát megműtötték (nekem is ugyan az a műtétem volt, de mikor engem műtöttek be se jött hozzám) ráadásul minden, ami szúrta a szemét, annak hangot adott. Ezt kb. tizen akárhány évig tűrtem, mostanra viszont elég volt. Elküldtem a p**csába és közöltem vele, hogy sz@rok a véleményére és hogy ha olyan anyja lennék a gyerekemnek mint ő nekem, akkor inkább felhúzom magam egy fára.

Elkezdett velem üvölteni hogy akkor válasszak másik anyukát pl. apám csaját akit ő utál. Mintha választhatnék anyát b**sszameg!

kb. 13 éves korom óta leszar. Azóta a második tinédzseréveit éli. A válásuk óta már volt vagy 2-3 pasija. A hugommal se beszélget, csak az aktuális szerelme a minden és mindenki más telibe van sz**rva...

Hogy lehet ilyen önző? Engem hibáztat majdnem mindenért.. és csodálkozik ha nem tetszik. Annyira lehúz, elegem van belőle, tudom hogy nem válogathatom meg a családtagjaimat, de nem bírom elviselni őt! Szerintetek jogosan akadtam ki?