Miért van, hogy lelkiismeret fordulást kell okozni, avagy inkább csak jót akarnak?

19 éves vagyok, jelenleg még tanulok egy képzésen, jövőre végzem el. Nem szeretnék továbbtanulni. Most.

A párom határ közelébe él (mondhatni külföldi) és már sokszor beszéltünk róla, hogy egyszer ennek a távkapcsolatnak vége kell hogy legyen, úgy, hogy összeköltözünk. Neki jól fizető munkája van (pénzileg tényleg jó, de másba gondolkozik már), ezért őt oda köti. Voltam náluk nem egyszer, nagyon szeretek ott lenni, anyósék is úgy érzem befogadtak (párom szerint az első vagyok, akiket így szeretnek).

Anya azonban nem pártolta ezt a kapcsolatot, ő szerinte egyetem, továbbtanulás stb. Múltkor egy kép alá párom ismerőse rákérdezett, hogy maradtam-e, mire párom hogy nemsokára. Erre anya toporzékol, hogy ehhez lenne egy-két szava. Nővérem talán megértőbben próbálja nekem elmagyarázni a dolgokat, de ő is "jó szándékot" vezérel. Mindig meghallgattam őket, de már úgy érzem fortyogok belülről. Sosincs késő mindenre, és én pozitívan próbálok mindenhez állni, de amint hazajövök, máris bekebeleznek. Már-már bűntudatot érzek, hogy szeretném kialakítani az életemet.

Szerintetek?