Egyes szülők miért arra nevelik a gyereküket, hogy a világ körülötte forog?

Sajnos az a baj,h a felnőttek között is manapság az jobban tud érvényesülni, akinek nagy a pofája és gátlástalan önimádó:(

Így vannak olyanok, akiknél ez miatt a gyerekben is pozitív dolognak tűnik. Úgy látják,h "milyen talpraesett"

Szerintem ez nem tudatos nevelés...

Egyszerűen azt akarják, hogy mindene meglegyen. És így ez akaratlanul is kialakul.

Én sem tudom miért van ez, de nagyon érdekelne a válasz engem is.... Régen nem tapasztaltam ilyet, mostanában én is szinte csak ilyennel találkozom, a "ráhagyós módszerrel" nevelés (azaz a nem nevelés) a divat, a gyerekre csak akkor szólnak rá amikor már nagyon idegesítő és az adott veszélyes dolgot mondjuk már ötszázezredjére teszi meg és akkor se magyarázzák el hoigy miért nem szabad, miért nem kellene csinálni, csak ráordítanak.

Büszkék arra (nevetgélve mesélik), hogy a gyerek első szava az volt, hogy "p", "f".

Mindig az van amit a gyerek akar, kitalál, a gyerek bárkit ugráltathat, körülötte forog a világ, mert ehhez van szoktatva.

Jaaaa és természetesen a szomszéd a hibás és ő a rosszindulatú, bunkó, aki ""inkább a saját életével foglalkozna"" a kedves szülők szerint, ha bátorkodik megemlíteni, hogy rendkívül hangosak a gyerekek és nem tud tőlük pihenni, a csillár is mozog nála, ahogy ugrándoznak...

Egyre több ilyet tapasztalok, gyereket leültetik egész napra tv vagy számítógép elé, hogy inkább ne is kelljen vele foglalkozni.

Voltam kint Angliában pár hónapot és ott abszolút ez a divat. Minden 5.-6. gyerek ilyen. Lehet, hogy onnan jött át ide, de ha érdekel, hogy mi ennek a vége, szerintem ott érdemes keresgélni. Biztos vagyok benne, hogy már 1 generáció "ilyes-fajta" selejt felnőtt ott az utóbbi időben.

Ja egyébként rengeteg buta felnőtt is van, azt hozzáteszem.

Pontosan, egy ismerősöm nemrég ment ki Angliába munkát vállalni (gyerekekre vigyázni), pár napig bírta csak, ez a jelenség, hogy minimális kommunikáció sincs a családban, a gyerekekre nem szólnak rá semmiért, nem is nevelik, meg rászólni sem szabad, kütyükkel próbálják őket lekötni...

Természetesen általánosítani sem szabad hogy "nahát ha ő ezt tapasztalta akkor biztosan mindenhol így van ez", de mindenesetre sokat mond.

Ismerősünk gyerekével pont ez történt, amit írt a kérdező.

Otthon kb ő volt a kiskirály, anyuka-apuka a lába nyomát is megcsókolta 2-szer. Nem szóltak rá semmiért, mert ő még gyerek, hadd csinálja azt amit akar. (egyébként voltunk náluk, eszeveszett borzalmas gyerekük van, szinte büntetés a közelében tartózkodni, üvölt, hisztizik ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, ami kell neki azt elveszi, ütöget, stb)

Az óvoda még hagyján, csak-csak megvolt. De aztán elérkezett az iskolaidő.

A gyereket a szó szoros értelmében már a 2. héten kiutálták az osztálytársai, kiközösítették, képtelen volt beilleszkedni, szabályok közé volt kényszerítve, és nem vehette el azt, amit akart, órán nem tudott viselkedni, az osztálytársait ütötte, csapkodta, terrorizálta. Az osztályfőnöknő szólt a szülőknek, ők meg nem tudtak mihez kezdeni vele, hiába szóltak már rá vagy szépen, vagy kiabálva, egyik fülén be, a másikon ki. Vitték pszichológustól pszichológusig, de ugye hiába mondott a pszichológus akármit, ha otthon a szülők pont az ellentétét csinálták.

Most a gyerek harmadikos, egy darab barátja nincs az egész osztályban, és még mindig vannak problémák vele. A jegyei is baromi rosszak, nem akar tanulni, mert nincs hozzá kedve, zavarja néha az órát, stb. Én nem tudom elképzelni, hogy mi lesz ebből a gyerekből ha tinédzser lesz. A szülei még mindig alig szólnak rá otthon, inkább nem is foglalkoznak a problémával.

A szülő a saját dolgát nehezíti meg vele, ha így neveli a gyerekét. Először lehet, hogy ez a könnyebb út, de később, amikor már halmozódnak a problémák, a panaszok a gyerek miatt, akkor már tripla annyi időt kéne rászánni, hogy ezt az elba.xott nevelést valamelyest helyrehozzák. Viszont ha a szülő ebben sem partner, akkor nagy eséllyel a gyerek le fog zülleni 15-16 éves korára, pláne ha olyan társaságba keveredik. Ez se a gyereknek, se a szülőnek, se a környezetnek nem jó, sőt.

Nem attól lesz egy gyerek "szabad", hogy hagyják úgy felnőni, mint a gaz a kertben. Aki lusta gyereket nevelni, az ne vállaljon. Az ilyen gyerek lesz az, akinek a közelében büntetés tartózkodni.

" Sajnos az a baj,h a felnőttek között is manapság az jobban tud érvényesülni, akinek nagy a pofája és gátlástalan önimádó:( "

ez tökéletesen igy van!