Volt rocker korszakod tizenévesen? Megmaradt, vagy kinőtted? Ha a gyereked kezdene rockerként, vagy akár gothként, öltözködni, mit szólnál?

Igazi "züllött" rocker voltam. Kinézetre és életformára is ezt képviseltem: koncertek, pia, dohányzás stb. Azóta "normális" lettem, nem iszom, nem dohányzom, átlagosan öltözködöm, de rock zenét hallgatok. Hogy fiatalon ezt az életet éltem nem jelenti, hogy nem fejlődtem az életben. Normális munkám van, családom.

A lányomhoz (14 éves) is ez a stílus áll a legközelebb, én meg mellette állok, nem tiltok semmit. Örülök, hogy őszinte velem, nem a hátam mögött cselekszik (pl. engem kért meg, hogy vigyem el tetkó szalonba, hogy végig lövesse a fülét, elmondta, hogy nyáron az orrába is szeretne karikát, elmondta, hogy kipróbálta a cigit, de nem jött be neki stb.). Amíg nem csinál semmi olyat, amivel tönkre teszi az életét (pl. drogok) addig én nem ellenzem, hogy külsőségkben merre hajlik.

Volt. Bár mindig inkább a punk zene felé húztam. Az egyik válaszoló írta a Junkies Miattad iszom te állat-ját, hát az számomra is meghatározó élmény volt, 12 éves koromban hallottam, korábban még nem nagyon ismertem ilyen zenét. Valahonnan onnantól datálom a rocker korszakomat. Kb. 1 év múlva már csak tiszta feketében voltam hajlandó járni, bandás pólók, acélbetétes, meg minden ami kell. A legdurvábbak az "ékszereim" voltak, csupa ócska bizsu, meg minden vacak, amit magara tudtam aggatni valahogy. Visszanézve ez az akkori öltözködésem elég gáz. Még szerencse, hogy nem festettem be hülye színűre a hajam, nem sminkeltem maga pandára, és a szüleim nem engedték a piercinget. Aztán szép lassan punkosabb lettem, szakadt farmer, angol zászlók, színesebb ruhák, biztosítótű a fülben. Ez az öltözködés már vállalható volt. Most is farmer-pólós lány vagyok, de ma már inkább simán csak lazán öltözködöm, nem punkosan. Idén télen cseréltem le az acélbetétesemet is, szóval a stílus utolsó külső ismertetőjegyétől is megváltam. Ami megmaradt, hogy a füleim szarrá vannak lyukasztva, de a hajamtól ez sem feltűnő. A zenét ugyanúgy szeretem, bár már más műfajokat is kedvelek, de a punk zene örökké a szívem csücske marad, az én igazi zeném. A világképemre is nagy hatással voltak ezek a zenék, pl. a Hatóságilag tilos, vagy a Fegyelmező részleg dalszövegek, szerintem sok szerepük volt abban, hogy most társadalomtudományi karon tanulok. Továbbra is megiszom a kannásbort, és koncertekre is járnék, ha lenne kivel(a rocker barátok nagy része lemorzsolódott). Punknak tartom magamat, de egy tágabb értelemben. De a rock zenét is szeretem, pont ma hallgattam meg egy pár ősrégi Tankcsapda számot nosztalgiából.

Nem zavarna, ha a gyerekem ilyesmiket hallgatna. (Bár a rock zene is sokféle. Pl. ha nemzeti rockot, vagy neonáci zenéket nyomatna, annak kifejezetten nem örülnék, ha Ossiant, Pokolgépet, Akelát, meg ilyesmiket, akkor kiröhögném, ezeket a műmájer bandákat soha nem bírtam.) Viszont az öltözködést ha nem nőné ki egy bizonyos kor után, akkor elgondolkodnék, hogy miért nem akar felnőni. 19l

Volt...konyekig voltam borkarkotos, a szuleim nem kommentaltak nagyon. Jartam feketeben is de nem vittem tulzasba mas szint is hordtam.

Ma mar nem latszil az oltozkodesemen, de meg mindig rockot hallgatok fokent. Segitoszakmaban dolgozom, nem zulltem el...

Sok simerosom van aki Ki van akadva meet a gyereke rocker, nem ertem miert

Én rock zenén nőttem fel apukám által, ezért nekem inkább olyan korszakom volt amikor nem rockot hallgattam hanem Pussycat dollst meg Rihannát (bár ezt erősen tagadom). Nálam ez a fajta zene volt a lázadás, de aztán visszatértem a rockhoz. 15-18 éves koromig konkrétan csak feketébe jártam vagy bandás pólókba. Aztán lassan elkezdtem színeket hordani, de attól még ugyan úgy felhúzom a bandás pólójaimat is ha ahhoz van kedvem. Van bakancsom is bár már nem nagyon hordom.

22/L