Nem bírok mozgássérült vagy máshogy sérült emberekkel dolgozni. Hogy értessem meg ezt anyukámmal?

De ha nem akar oda menni akkor miért kell erőltetni?

Én nem bírok pl beteg állatra ránézni. De tényleg, szabályosan sokkot kapok a beteg állatoktól. Mondd meg anyukádnak, hogy van még millió féle közmunka (pl ovisok, idősek otthona, állatkert stb)

A gond az, hogyha te se tudod őket elfogadni úgy ahogy vannak (most arra gondolok, hogy sajnálod őket stb.), akkor ők magukat hogy tudják elfogadni?

Én is sérült vagyok (hallássérült) és borzasztóan érzem magam, amikor sajnálnak. Folyton eszembe jut, hogy mások elkezdenek sajnálni emiatt, és nekem ez rögzül, hogy most újra és újra szembesítenek a ténnyel azáltal, ahogy rámnéznek. Nem tudom normálisan megfogalmazni, igazából még fel sem fogtam rendesen a sérülésem (gyerek vagyok), de próbálom elfogadni.

Mert ahogy siratod őket, úgy rájönnek, hogy "hoppá én üres vagyok valahol.", holott mégis képesek lehetnek éppolyan dolgokra, mint mások.

Engem sokszor úgy vigasztaltak, hogy azt rögzítették belém, hogy valahol üres vagyok, de amennyiben elvesztettem valamit, úgy növekedett bennem valami más. nemtudom ki ismeri a Fullmetal Alchemis animét, de ott is van egy egyenértékűség elve, ami úgy szól, hogy "Az ember nem juthat semmihez anélkül, hogy ne kelljen adnia valamit cserébe. Amit megszerzünk, azzal valami egyenértékűt el is vesztünk. Ez az egyenértékűség elve.". És ezt az elvet belémverték, és ettől újra "teltnek" érzem magam nehéz helyzetekben.

Nem értem, hogy most ennél a kérdésnél IS miért kell szekálni a kérdezőt.

Én sem mennék olyan helyre, ahol rosszul érzem magam.

Persze, tudjuk, hogy vannak rossz sorsú emberek, állatok, de sokat tenni nem tudunk a helyzetükkel.

Kérdező, Apukáddal esetleg nem tudnál beszélni erről?

Vagy a sulidban nem tudsz váltani?

Mert nálunk emiatt külön tanárnőt alkalmaztak, aki ezeket intézi és Ő mondta, hogyha valakinek nem tetszik az adott hely, szóljon és keresnek másikat.