Masnak is igy viselkednek a csaladtagjai?

"Zarat nem vesznek, es azt mondtak, ha merek zarat tenni, leszedik az ajtot."

Te kikkel élsz? Gyengeelméjűekkel?

Albérlet közösen barátokkal vagy kollégium nem megoldható?

Rakj egy széket az ajtó elé. Vagy mászkálj meztelenül, akkor lehet, hogy elmegy a kedvük attól, hogy rád nyissanak :D

Nagyid meg lehet, hogy csak unatkozik és nincs kivel beszélgetnie.

Nyiss rájuk te is a szobájukban és a wc-n.

Tudom, nem valami épelméjű tanács ez sem, de le kell süllyedni a szintjükre, hogy észre vegyék magukat.

Én úgy nőttem fel, hogy a fürdőszobán kívül sehol nem volt ajtó a házban. A kopogás sem volt divat. Át tudom érezni.

Én ezt műbalhénak látom.

Naponta háromszor bejön a nagymama? Az azért nem azt jelenti, hogy folyton zavar. Ha kérdez, az persze viszi az idődet, de egy kicsit rugalmasabban kéne ezt kezelni. Mondjuk válaszolsz a kérdésére, ha tovább kérdezget, pár perc beszélgetés után elmondod neki, hogy épp félben vagy a tanulással, kéred, hagyjon tanulni.

De ehhez az is kell, hogy amikor nem tanulsz, akkor ne rázd le!!!

Ugyanez a többi családtagra is áll.

A többieknek egyértelműen meg lehet mondani, hogy kizökkentenek a tanulásból, ha kérdezgetnek. A nagymama valószínűleg ezt már nemigen érti meg. Hozzá kicsit több tapintat kell, netán kérd meg szüleidet, hogy foglalkozzanak vele ők is többet. Mert valószínűleg piszokul magányosnak érzi magát, és próbál valakivel beszélgetni, de mindenki rohan, elfoglalt, nem ér rá beszélgetni. Én megértem őt is. És próbálnék arra gondolni, hogy pár év múlva talán már nem fog bejönni és kérdezgetni, mert nem fog élni szegény. Igen, addig kell időt szakítanunk rájuk, amíg élnek és tudnak kérdezni, beszélgetni...

Egyébként önmagad hergelése helyett próbáld úgy szervezni a dolgaidat, hogy inkább este tanulj. Nem hinném, hogy mondjuk este 9-kor járkál be hozzád.

Amikor iskolás voltam, tesómmal közös szobánk volt és szüleimnek is volt ott holmija. Teljesen természetes volt, hogy egy délután ötvenszer (nem háromszor!) bejöttek hozzánk és behoztak, kivittek valamit, vagy mondjuk anyu ott vasalt. Ha nem szóltak hozzám, akkor föl se merülhetett, hogy zavarnak. Az utolsó mondatodban azt írod, a család minden tagja bejárkál hozzád. Ha nem szólnak hozzád, akkor ez a tanulásban nem zavarhat. Ha igen, akkor a te készülékedben van a hiba. Amúgy sok, a tiedéhez hasonló kérdés van a GYK-n: mosolygok magamban, hogy mennyi szorgalmas fiatal van, aki otthon csak tanul, tanul, sose csinál mást. :-)))

Ha úgy közelíted meg, hogy kopogjanak, mielőtt belépnek a szobádba, mert ez a te kis birodalmad, azt inkább megértem. Próbáld szüleiddel, testvére(i)ddel ezt megértetni. Nagymamádat meg fogadd el ilyennek és szeresd, amíg köztetek lehet.

Én nem értem, hogy mi ez a kopogás mánia családon belül, talán titkolsz valamit? Én is itthon élek még, mert nincs annyi jövedelmem, hogy eltarthassam magam. Egyeüdl édesapám sozkott kopogni, ha épp tudja, hogy öltözöm/készülök valahova, ha mégse tenné, szólok gyorsan, hogy öltözöm és nem jön be addig, édesanyámnak pofám nem lenne azt mondani, hogy ugyan kopogjál már légyszíves. Ő is behoz ezt-azt, eszébe jut valami, átjön és megkérdezi, nem kell itt kopácsolni egész álló nap. Ha van valaki nálam, akkor szoktak kopogni és kész.

Szerencsétlen nagymamamáddal meg talán kommunikálj néha, én se válaszolgatok barokk körmondatban, ha épp már rohanok elfelé, de napi 10 percet már ugyan beszéhetnél vele, talán ő se mászkálna be annyit.