Hogy lehet a nem túl pozitív szülői mintát elfelejteni?

Anyámmal sose jöttem ki túl jól, az önbizalmam mínusz nulla neki köszönhetően, hiszen én sose csinálok semmit se jól, hülyegyerek vagyok, béna f**z vagyok, buta liba vagyok és társai. A hajam sz*r, mi ez a ronda ruha, hogy nézel ki stb..

Ha valami nem úgy van, ahogy ő mondja, akkor olyan nincs, ha más álláspontot képvisel valaki, vagy rámutatok, hogy lehet neked ez, de nekem az akkor az hülyeség. Ha elmagyaráznám, hogy miért, akkor jön az, hogy jó leszarom, hülye vagy húzzál el. Régebben módszeresen el-el csattant egy két pofon.

Amit ijesztőnek vélek, hogy észrevettem magamon, hogy néha hirtelen haragú vagyok, életemben kétszer ütöttem kisebbet a kutya fenekére, szerintem vagy napokig lelkiismeret furdalásom volt miatta, hogy mi van, ha a gyerekeimmel is ezt fogom tenni?? Nem akarok olyan lenni, mint az anyám.Van,hogy hamar felkapom a vizet és ha nagyon ideges vagyok kiabálok (ritkán), de tény,hogy igyekszem nem belegázolni a másik lelkivilágába.

Hogy lehet ezt a negatív mintát az ember fejéből kiverni? Tanácsos lenne külön költözni, hogy minél jobban kopjon bennem, hogy nem látom napi szinten ezt a viselkedésformát?