Mi a véleményed és a tapasztalatod arról, hogy egészen pici kortól már két, három nyelven beszélnek a gyerekhez?

Van egy munkatarsam, ferje spanyol, o fele magyar fele roman. Gyerek amerikaban született, 2 éves korára hazaköltözött az anya a gyerekkel (gyerek addig angolt s spanyolt hallott), itthon mar csak magyart/romant és néha telefonon spanyolt. Szegény gyerkőc 4-5 évesen meg nem igazán tudott beszélni. Azt tanácsolták a munkatársamnak h 1 (!) nyelven beszeljenek a gyerekhez, ami javított a dolgon valamelyest, most idekoltozott a nő férje aki csak spanyolul beszél... Gyerkőc megint meg van keverve :(. Valószínű más bajok is vannak a gyerekkel, mostmár 6 éves, de meg mindig nem beszél rendesen.

Van egy másik család ahol anya román, apa fele magyar fele roman, nagyszülők magyarul beszélnek a gyerekkel, s ott a gyerek szépen beszél, igaz hogy keveri s ahogy éppen eszebejut ugy mondja de ő legalább tud beszélni.

Ja meg volt az egyetemen egy csoporttársam, aki Szerbiában élt, de magyar, a szülei szintén magyarok. Kint nőtt fel, és anyanyelvi szinten beszéli a magyart, a szerbet, s mivel a szülei angol tanárok, felsőfokon angolul is tud. Középiskolában a második nyelve a német volt, abból is van középfokúja. Az egyetemen oroszt kezdett el tanulni, 3 év alatt letette a középfokot, a végén már ő helyettesítette néha az orosz tanárt a kezdő csoportokban. Beszél horvátul is, de azon kívül érti a csehet, lengyelt stb.

Azt vettem észre a környezetemben, hogy aki 2 nyelvű családból jön, rájuk sokkal jobban ragad minden, és könnyebben tanulnak új nyelveket is.

A több nyelvű nevelés tökéletesen működik, viszont a kulcsa az állandóság!

Az úgy nem megy, hogy hétfőn spanyolul, kedden angolul, a nagyival óhéberül az iskolában meg oroszul...

Ha viszont teszem azt Apuval csak angolul, anyuval csak magyarul beszél a gyerek azt könnyedén leköveti kiskorában.

A volt férjem külföldi állampolgár egy olyan országból, ahol az országban az angol is hivatalos nyelv és az ottani átlagemberek 2-3 nyelven beszélnek (ebből csak az angol az, amit Európában komolyan lehet hasznosítani).

Én magyar vagyok, csak iskolában tanultam nyelveket, de két nyelv van (köztük az angol az egyik), amelyet magas szinten, mindennapi munkában használok és másik kettő, amiben közepes vagyok és nehezek (közel-keleti nyelvek).

A kisfiam már óvodás, az apjával időközben elváltunk.

Ezzel együtt megmarad nálunk az, hogy a meséket angol nyelven nézi, az esti mesét általában angol mesekönyvből olvasom először angolul, aztán ha kéri, akkor magyarul is, illetve az oviban is van játékos foglalkozás.

Nálunk én vagyok az most, aki mindkét nyelven beszél hozzá, tehát jelenleg még személyhez vagy szituációhoz sem tudja már kötni a nyelvváltást (korábban tudta, amikor még együtt éltünk az apjával)- de ez sem gond. Ha ő elkezd valamit angolul mondani, én átváltok angolra és válaszolok, ha visszavált magyarra, akkor én is stb.

Természetesen a magyar a domináns nyelv, mert itthon élünk, én nevelem, az oviban a nevelés nyelve is magyar, de angolul is egyértelműen mindent megért, beszél, megvan az a "bátorsága", hogy mer beszélni, gondolkodás nélkül összerakja a mondatokat- ha nem jut eszébe az angol szó, akkor helyettesíti magyarra és esetleg megkérdezi, hogy hogy mondjuk.

(egyszerű példa: Mom, this is a shopping trolley, where are the PADLIZSÁNok? :)- vagy ehhez hasonló és ez szerintem nem gond, mert legközelebb már tudja a padlizsánt, ha meg nem segítek neki, akkor körülírja angolul, hogy egy lila zöldség, amit szeret és olyan, mint egy tök stb.)

Én nem látom hátrányát annak, hogy több nyelv éri, sőt. Semmi gond nincs a beszédével, magyarul választékosan, szép kiejtéssel beszél, angolul is használja szépen a "th" hangot pl. - pedig az apukájával, aki külföldön él és dolgozik, csak havonta találkozik- akkor ők jellemzően angolul beszélnek, de ha a kisfiam nem ért meg valamit, akkor az apja tud magyarul, elmondja neki akkor úgy.

(és a kisfiam ezt is megérti, pedig az apja magyar kiejtése finoman szólva sem tökéletes- mégsem vette át pl. az apukája rossz kiejtését és tökéletlen nyelvtanát, pedig a beszédkezdés időszakában még napi kapcsolatban voltak).

Nem látom semmiféle hátrányát ennek, sőt.

Azt gondolom, hogy talán későbbi életében is meglesz az a magabiztossága, hogy természetesnek veszi, hogy sokféle nyelv van, nem fog szorongani megszólalni, ha egy-egy szót nem tud vagy nem biztos a nyelvtanban stb.- ez kedvező hatással lehet a későbbi, további nyelvek tanulására is talán. Rövid távon pedig abban segít, hogy könnyen tud belerülni és jó eredményeket elérni kiváló kéttannyelvű iskolákban, később külföldön is boldogulni, kint tanulni stb.

Mi voltunk az a család, akik korábban szerepeltek a TV2 Babavilág című műsorában, amikor a kétnyelvűségről volt szó. A riportban nyelvész is megszólalt, az archivumban biztosan elérhető még.

Azt gondolom, hogy sokat tudok tenni azért, hogy az anyanyelvemet, a magyart szépen, választékosan tanulja meg a gyermekem. A mondókákkal, esti mesével, különböző kulturális programokkal stb. Ugyanezt az elvet követem az angol esetében is, ami bár nem az anyanyelvem, sokat teszek azért, hogy ennek a nyelvnek is a szépségeit, a gyermekmondókáiban, népdalaiban rejlő sokszínűségét használjam. Én is tanulok minden nap a kicsivel együtt, de ezt ne úgy értsd, hogy könyvből.

Sokat társasozunk pl. angol nyelven és nagyon tudom ajánlani pl. a nálunk is kapható Orchard Toys fejlesztő játékait, illetve a kedvenc meséket eredetiben dvd-ről nézzük. (Magyarországon is jellemzően a kereskedelmi forgalomban kapható lemezeken állítható angolra a nyelv)

Pici korától a zenélő-beszélő játékokat (pl. tanuló kutya vagy formabedobó sütibödön, babalaptop stb.) angol nyelven vettük meg.

Még egy érdekesség eszembe jutott. A volt férjem szülei is két különböző nemzetiségűek voltak, két másik nyelven tanult az iskolákban, egy harmadiknyelven gyakorolta a vallását, majd Európába jött és itt tanult meg magyaarul, németül.

Gyakorlatilag a családi/lakókörnyezeti mintának köszönhetően borzasztóan fogékony a nyelvekre és nem egy zseni vagy különleges emberről beszélünk, a családjában, honfitársai közül a legtöbben azok. Így 5-6 nyelven tud magas szinten kommunikálni (pl. munkát vállalni, ügyeket intézni, tehát a napi használaton túlmutató szinten).

Még ha nem is oxfordi nyelvész szintjén bírja az angolt (én sem :), nem éri meg ez így szerinted?

Szerintem, szerintünk mindenképpen.

A lanyom 8 honapos volt amikor kikoltoztunk Nemetorszagba. 3 eves koraig csak magyarul beszelt, akkor kerult be az oviba. Kabe fel ev alatt tanult meg kommunikalni, egy ev mulva teljesen hibatlanul, akcentus nelkul beszelt nemetul. Aztan ahogy teltek az evek, a magyar egyre jobban hatterbe szorult, nyilvan a barataival ovonoivel/tanaraival nemetul beszel, magyarul meg csak itthon, vagy nagy ritkan rokonlatogataskor.

Ma 10 eves, magyarul egy kis akcentussal beszel, es eleg sok nemet szot, kifejezest kever bele, vagy azok tukorforditasait, amik magyarul nem pont ugy vannak. Nemetul viszont anyanyelvi szinten beszel, sot rendkivul valasztekosan, nagy szokinccsel mert rengeteget olvas. Tavaly elkezdtek az angolt is, jol megy neki, jol erzi a nyelv ritmusat. Szeptembertol gimnaziumba fog jarni, ott majd bejon meg a francia, aztan kesobb a spanyol. Nem hiszem hogy gondjai lennenek majd vele, a ketnyelvuseg jo agytrening a nyelvtanulashoz.