Szülők, ti mit szólnátok ehhez?

Nem, nem nevetném ki.

Segítenék neki, hogy meglegyen hozzá a megfelelő tudása. Pl. motiválnám japán szak vagy nyelviskola illetve művészeti szak iránt.

Elmagyaráznám neki, hogy a mangaka szakma nagyon nacionalista. Igen igen kevés esélyt adnak arra, hogy egy külföldi fehér ember Japánban bármilyen szinten is életbe tudjon maradni mangakaként.

Egy olyan országban ahol 127 millió ember él, és a manga biznisz messze a legnagyobb a világon, borzasztó konkurencia van még az esetben is, ha született japán valaki, külföldiként szerintem tízszeres hátrányból indulna.

Aztán mutatnék neki videókat mangakákról munka közben, amint egy lepukkant szocreál lakásban görnyednek a rajzasztal felett és jó eséllyel évente kapnak ízületi gyulladást.

Aztán ha ez még nem elég akkor megnézetném vele a Bakuman című anime-t ami nagyjából hűen ábrázolja, hogy mennyire keserves szakma ez.

Végezetül pedig elmondanám neki, hogy mennyibe van a japán életszínvonal, és mennyit kellene kint keresnie, hogy egy sima panelbérkecóban eléldegéljen szerényen.

Viszont a rajzolást önmagában maximálisan támogatnám, amíg a normál tanulmányok rovására nem megy.

Európában rajzolják már az Európában és USA-ban fel lelehető manga harmadát; persze mivel nyugati piacra szánják.

Amúgy bekerülni a japán mesterek közé kb. 1:1000000-hoz eséllyel lehet. Japánban már csak a tradíciók megtanulása is, egy képzett, tehetséges rajzolóként egy idegenek 10-20 év plusz munka. Plusz egy mestert találni. Meg a sok száz tabu, és még több elvárt elem.

Mangát rajzolhatsz Európában is. ;)