Miért olyan követelőzőek a gyerekek a szüleikkel, ha meg akarnak kapni valamit?

Nem minden gyerek követelőzik, csak akinek hagyják, akit így nevelnek, aki ezt látja...

Mondjuk a követelőzés behatárolása is érdekes. Az én anyám szemében télen egy nem lyukas (!) nem sportcipő (!) is követelőzésnek számított. Én meg egy nagyképű kis qva voltam ha megkérdeztem hogy már megint miért csak feküdt egész nap.

Szóval én már nem adok a látszatra meg az általánosításra. Úgy véleményezek, hogy jól ismerem a szituációt. Ismeretek hiányában senkire nem mondok semmit. Ezt a mai emberek kb. 90% - a megtanulhatná.

Sokkal több inger éri ma egy gyereket, ezt se hagyjuk ki!

A bevásárlóközpontok, reklámok, mind-mind nekik szólnak. A reklámozott mosópor is az ő szemmagasságukba van rakva.

90es évek gyereke vagyok, nálunk két négyzetméteren elfért az összes édesség a boltban, a délutáni matinéban nem volt reklámszünet (max 1)

Most csak a gumicukor két négyzetméter, a gyerekek folyamatosan túl vannak ingerelve, és egy kis kaki vagy, ha minimum a tolltartód nem jégvarázsos.

A hétéves lányom már érti a költségvetést, érti, hogy anyu nem platinakártyás, és vesz meg bármit, de ez küzdelmes volt.

Mosóporos példánál maradva: akkor mondtam le a tévét, amikor a nagy négyévesen bepörgött, hogy miért nem cloroxot veszek, hiszen azzal varázsolni lehet. Olvasni nem tudott, de a logót felismerte.