Mit csináljak, hogy anya ne sírjon emiatt? Miért az ő hibájának gondolja?

Szeretgesd:

Hozz fel régi emlékeket, hogy anyu emlékszel-e milyen jó volt amikor itt-ott jártunk és Te ezt-azt csináltál és én hogy örültem Neki.

Figyelj rá egy kicsit jobban. Köszönj meg neki mindent, azt is amit eddig természetesnek vettél.

Idővel lenyugszik. Lehet, úgy érzi, nem volt jó anyukád, pedig ez nem csak azon múlik, hogy észrevett-e egy hiányosságodat vagy sem. Lehet, neki nem volt jó gyerekkora és jobbat szeretett volna neked, de most úgy érzi az ő hibájából nem jött össze. Ne vigasztald, mert azzal lehet, csak erősíted a fájdalmát, ismét és ismét előhozod az ő (nem létező) bűnét. Viszont erősítsd benne a jó dolgokat.. és ha van terved, hogy mi leszel ha nagy leszel mondd el neki, hogy lássa: fogsz boldogulni az életben matek nélkül is.

Öszinten elmondanam (ha igy erzem!), hogy en ugy erzem, hogy minden töle telhetöt megtett es ennel többet senki nem tehet. Az erzeseimröl beszelnek, öszinten.

Elöször is nagyon fontos, hogy Te vagy a gyerek es ö a szülö, nem forditva, nem neked kell felnöttnek lenni es segiteni neki a problemak megoldasaban, hanem forditva, szerintem ezt törekedj betartani! (Mert ha most nem gyerek szerepben vagy, majd ha gyereked lesz, nagyobb esellyel megfordulnak a szerepek, hasonlo cipöben jarhatsz, mint möst anyukad.)

En megertem anyukadat, ez hirtelen jött, tisztulni fog benne az egesz es ujra magara Talal majd anyukad, de ha megsem, akkor javasolnam neki, hogy kerjen külsö segitseget, pszichologust, mert mind2töknek jobb.

Sztem ne vedd at töle az erzeseit, mert ez igy oda-vissza megy es csak belebonyolodtok, azaz nem vezet semmire, ha atveszed! Sajnalod, amiert ö sajnal teged...stb es beleragadtok a sajnalatba, rossz erzesekbe.

Tudod-e, hogy masok helyett nem lehetsz olyan, amilyen szerinted neki lenni kellene? Nem eröszakolhatod ra, amilyennek szted lenni kene. Sajnos hiaba szeretnel neki segiteni, ezt neki kell magaban megoldani... senki mas helyett sem...

De aranyosak vagytok! :)

Az első jó tippeket írt. Szerintem az a legfontosabb, hogy Anyud lássa, kiegyensúlyozott és boldog vagy, és az eredmény segíthet pontot tenni a szenvedés végére. Ha ezt sugárzod, akkor ő is megnyugszik majd, ne aggódj!

Ha Te es föleg anyukad a Google-ban rakerestek, diszkalkulia kezelese, diszkalkulia trening, latni fogjatok, h nem remenytelen az ügy, van esely es kiut ebböl.

Ha nem szervi (születeskörüli) ok, hanem tanarok/szülö/mas gyerekek viselkedesenek hatasara alakult ki, akkor ugy is felfoghatod, ez csak egy viselkedesi mechanizmus, egy reakcio valamire, Amin mostantol megtanulsz valtoztatni. Ehhez sok sikert!!

Ha anyukaddal az okokrol, es arrol beszelgettek, mit lehetne most tenni, sztem benne is oldodni fog ez a rossz etzes.

2.

De jó ilyen szülő-gyerek kapcsolatról olvasni!

Nagyon aranyos anyukád van. Örülj neki és valóban mondd el, mi mindent adott Neked amióta megszülettél.

Remélem, megnyugszik, elfogadja, hogy ő ebben az esetben se javítani, se rontani nem tud/tudott volna.

Egyébként nem lehet írásbeli matek érettségi alól felmentést kérni? Szóban tudnál matekból felelni? Vagy az is ilyen stresszel jár Nálad?

Azért kérdezem, mert ha valaki dyslexiás, kaphat ilyen engedélyt és akkor dupla tételt kap szóbelin (unokaöcsém így járt).

Késő bánat, de még menthető.

Anyukádnak sírás helyett azon kellett volna elgondolkoznia, hogy 3 év alatt miért nem küldött el még téged külön tanárhoz!!

ha olvastad volna a másik kérdést, rájöttél volna, hogy a kérdező járt külön tanárhoz

abban viszont igazuk van a többieknek, hogy most nem sírni kell, hanem még menteni a menthetőt és azonnal segítségért fordulni, itt most nem csak az érettségiről van szó, hanem a későbbi életedről is

6. Neked meg azon kéne elgondolkodnod Te mitől vagy tökéletes?

Beleturkáltál anyuka pénztárcájába, hogy tudod: megengedhette volna? Honnan tudod hogy nem e egyedül neveli kevés pénzből a gyerekét? Te neveltél már gyereket és sikeres voltál MINDEN részletében? Tökéletes párkapcsolatban tökéletes gyereked van?

Nem? Akkor engedd meg másnak is, hogy hibázzon.

És tanulj meg úgy tanácsot adni, hogy ismeretlenek a körülmények, hogy csak feltételezhetsz. Az ítélkezést és másokba lelkiismeret furdalás keltést, a nem tökéletes, de a gyerekét szerető anya felé az ellentét szítását meg TÖKÉLETESEN felejtsd el.

Én már nem vagyok mai gyerek, de világ életemben utáltam és soha nem is értettem a matekot. Csinálhattak bármit, gyűlöltem, semmi logikát nem láttam benne és az alapvető számításokon kívül képtelen voltam egyetlen feladatot is normálisan elvégezni. A középiskolában a tanár azzal szórakozott, hogy állandóan kihívott a táblához és velem akarta megoldatni az éppen aktuális feladatokat. Persze, hozzá sem tudtam fogni. Ott álltam megszégyenülten a tábla előtt szinte minden egyes nap, gyűlöltem magam és az egész életet.

Annyira féltem a matek óráktól, hogy rosszul lettem előtte, fizikai és pszichés tüneteim lettek. Akkor azonban ezzel még senki nem foglalkozott, a tanár tök hülyének tartott és ezt állandóan éreztette is velem, annak ellenére, hogy a nem matekon alapuló tárgyakból kiváló voltam.

Szóval sikerült tönkretenni az iskolás éveimet és meggyűlöltetni mindent, ami a matekkal kapcsolatos.

Szóval nyugi, nem anyukád tehet róla és tényleg örülj, hogy van ilyen lehetőséged.