Akiket gyerekkorukban elhanyagoltak, bántottak a szüleik, azok nagy része felnőve miért hagyja kihasználni magát a szüleitől?

Mérgező szülők

Susan Forward

Talán itt kaphatsz válaszokat.

Hogy a bántalmazott gyermekek hanyad része marad felnőtt korban is hűséges a szülőkhöz, azt nagyon nehéz megmondani, mert még azt sem lehet pontosan definiálni, hogy mi is a bántalmazás. Jogi értelemben természetesen megpróbálták, mert tőrvényt kellett alkotni rá. Szerintem még Ön sem tudja a saját maga számára sem megfogalmazni, hogy mit tekint erőszaknak.

Egy-két pofon, kis elfenekelés belefér? Vagy már erre is a törvény teljes szigorával kell lesúlytani? Megverték Önt a szülei? (Ne nekem válaszoljon, hanem önmagának, tehát tnyugodtan lehet őszinte.) Ha igen, haragszik ezért rájuk, rontott ez a kapcsolatukon?

Emlékszik valamelyik büntetésére (szobafogság, valaminek a megtagadása, amit szeretett volna), amit azért kapott, mert "rossz" volt? Én kaptam néhány pofont az életemben, de nem tudom, hogy miért és hányat. De arra a mai napig emlékszem, hogy egy iskolai jelmezbálra nem engedtek, és amikor az osztálytársaim (köztük az éppen aktuális szerelmem) eljöttek követségbe a szüleimhez, apám megenyhült és elengedett, de a jelmezemet (egy magam - és anyám - készítette Anubis jelmezt) nem vehettem fel.

Ugye milyen nevetséges? De akkor miért emlékszem rá a mai napig? És hogy megbocsájtottam-e ezt nekik? Szívesen lemondanék büntetésből bármiről, amit nagyon szeretnék, ha apám róná azt ki rám, mert az azt jelentené, hogy még mindig velünk van.

És mi a helyzet a lelki zsarolással? A szeretettel, vagy betegséggel zsarolással?

Oda akarok kilyukadni, hogy a valakinek a szüleivel való kapcsolatát illetően az számít bántalmazásnak, amit az illető bántalmazásként él meg. Ha az én családomban volt valamilyen bántalmazási forma (pl. pofon), akkor azt kevésbé fogom "bántalmazásnak" tekinteni mások esetében is, míg ha ilyen nálunk nem volt divat, mélységesen felháborít, ha ilyenről tudomást szerzek. És ha volt valamilyen bántalmazásban részem, amit én magam soha nem alkalmaztam a gyerekeimmel szemben és másoknál is elítélem, attól ezt énvelem szemben a szüleim részéről nem ítélem el. Biztosan megérdemeltem.

Kívülről nagyon nehéz

Még csak annyit, hogy a gyermek pszihológusok előtt ismert az a tény, hogy egy bántalmazott, különösen egy szexuálisan molesztált gyerek KIFELÉ nagyobb vonzódást mutat a bántalmazó szülőhöz (pl. séta közben bántalmazója kezét fogja, a másik szülőét nem - azért nem kell mostantól minden apukát feljelenteni, aki kézenfogva sétál a kislányával :), mint a család más tagjaihoz. Ezzel szeretne végetvetni a bántalmazásnak, mert úgy gondolja, hogy ha jobban szereti a bántalmazót, akkor az majd megszánja őt, és nem bántaja többé. És az ilyen bevésődések nagyon mélyek, felnőtt korba is elkíséri az embert...

Még nagyon sokmindent el lehetne erről mondani, de nem akarok túl terjengős lenni, úgyhogy egyenlőre ennyi.

Én annyiban vagyok ilyen helyzetben, hogy a jelenlegi, (de lassan ex) barátnőm az akire illik a leírás.

Már csak az anyukája él, az "apja" nem dolgozott, csak ivott és cigizett mígnem relatíve fiatalon meghalt. Egy pokol volt az életük, az egyik testvére a drogokig jutott, a másik "csak" elmenekült otthonról, majdnem gyerek fejjel lett gyereke. Verésről nem tudok, de az összes többi dolog tényleg megdöbbentően hasonlít.

Jelenleg ha a barátnőm anyja csettint egyet, akkor ő ugrik, legyen szó bármiről. Pénz, segítség, akármi. Mondjuk azt nem állítom, hogy sértegetést kap cserébe, valószínű kap köszönő szót, és ez az ami az egészet még jobban elmélyíti. Mivel így azt érzi (néha), hogy megkapja azt a figyelmet, amit gyerekkorában nem.

Mindenben azt teszi, amit az anyja mond, legyen az bármi apróság, vagy nagyobb dolog.

Ezen kívül rendszeresen azt kell hallgatni, hogy az ő családja bizony mennyire jó és milyen jó emberek. Az után, hogy más alkalmakkor meg arról beszél, hogy néha nem volt mit enni, mert piára vagy cigire kellett a pénz.

Nem tudom, hogy miért van ez, én mindenesetre őrlődöm ebben, mivel nehéz elmagyarázni, hogy én nem akarok olyan életet, vagy később olyan családi légkört, ami náluk volt. Viszont ő meg mindenben úgy akar cselekedni, ahogy az anyja elvárja. Kívülről nézve viszont nem nehéz belátni, hogy ugyanazok a minták ugyanarra a végeredményre vezetnek előbb-utóbb.

Nagy részben ennek szerepe volt abban, hogy a viszonyunk megromlott és már közel a szakítás (persze voltak más okok is).

Kérdező, elméletben igazad van, hogy megszakítottad volna a kapcsolatot, de gyakorlatilag mégis az ember szülei, mégha nem is alkalmasak rá. A pszichológia nem egyszerű dolog.