Meg kéne bocsátanom anyámnak, hogy ilyeneket mondott?
19 éves vagyok, még nem költöztem külön, ősszel fogok.
Az anyám időnként gyökeresen megváltozik és elkezd szidni.
Azt mondta nekem minden előzmény nélkül, nem először az életben, hogy egy undorító kölyök vagyok, az életben semmire nem fogom vinni, mindig egy szerencsétlen leszek, bánja, hogy megszült, elrontottam a testét és az életét, alig várja, hogy elköltözzek innen, undorodik tőlem, reméli, soha nem gyógyulok meg (volt egy betegségem amire fittyet hányt és nem hagyott kivizsgáltatni, majd mikor egyedül elmentem és kiderült, hogy tényleg baj van, ugyanez a veszekedés játszódott le), neki ilyen gyerek nem kell ,csúnya vagyok és hájas, engem nem fog segíteni anyagilag a jövőben, legyek csöves.
Az összes kapcsolatomat tönkretette, az elején szerette őket majd kiutálta. Minden volt barátomat felhoz a veszekedések során, mindet szidja és engem is.
Néha már azt érzem, hogy nem bírom tovább és elég volt, sírok, de előtte nem mutatom, ha vissza is szólok, nem ilyen módon, hanem intelligensen.
Nem sok panasza lehet rám. Néha kupis vagyok de a legjobb eredményeket értem el gimnáziumban, az ország egyik legjobb egyetemére felvettek, ahol a legmagasabb volt a ponthatár, és nem vagyok csúnya (bár ezt el is engedem a fülem mellett).
Mit tegyek? Mikor lesz vége? Jobb lesz, ha elköltözök?
válasza:Köszönöm a választ, jól esik az együttérzés! :)
Attól félek, hogy amikor öreg lesz és beteg, mit kezdjek vele? Utál, el fogja utasítani a segítséget, vagy ha hagyni fogja, akkor sem lesz kedvesebb. Gondolom azt nem tehetem meg, hogy nem ápolom majd. (elég egészségtelen életvitelt folytat)
Vannak persze kedves időszakai, de már nem hiszek neki.
válasza:A pszichés betegségre én is gondoltam már. ÉS nem tudom, most vajon segítenem kellene őt, vagy hagyni így és teljesen közömbösnek lenni, majd elválni tőle?
Felelőtlen vagyok, ha nem járok utána, vagy jobb, ha hagyom az egészet? Úgysem egyezne bele semmilyen pszichológiával kapcsolatos dologba
válasza: válasza:Az en anyukam is beteg, depresszios, ill. bipolaris, miota az eszemet tudom. En igy fogadtam el ot, ebbe nottem bele, ma mar felnott vagyok es csaladom van. Vannak meg most is nagyon nehez idoszakai, de en igy szeretem ahogy van. Olyankor mond olyasmit amit tudom hogy valojaban nem ugy gondol, es tudom hogy alapvetoen egy jo ember, csak beteg. Ha beszelek vele telefonon akkor 2 mondat utan mar a hanghordozasabol tudom hogy eppen milyen fazisban/allapotban van. O sem ismeri el magarol hogy beteg lenne, azt gondolja hogy korabban voltak gondjai de mar meggyogyult. De nem az en feladatom ot meggyogyitani, nem is lehet. Plane ha nem keri a segitsegem ebben.
Amikor nehez idoszakban van akkor igyekszem minimalizalni a kapcsolatot, ill. a sajat csaladomat, a paromat es a gyerekemet tavol tartani tole. De oregsegere nem javul, csak valtozik.
Ha tudnad biztosra hogy beteg akkor szerintem konnyebb lenne mert tudnad hogy azokat a dolgokat a betegseg mondatja vele.
válasza:Kedves utolsó-előtti kérdező!
Mi az, hogy az anyjának van igaza, és, hogy semmi nem lesz belőle?! Valószínűleg te is ugyanolyan vagy mint ő, ha már ugyanazzal a fejjel gondolkodtok. Jézus, ennyi bolondot egy helyen...
Neked meg Kedves Kérdező, sok kitartást kívánok a továbbiakban is! Azért nem szólok hozzá a témához, mert én is csak ugyanazon a véleményen járok mint a többiek.
válasza:Anyukám dettó ilyen,csak a barátaimat nem marja el,ritkán is járok haza fősuliról,pont emiatt.Egyébként így kezelném legközelebb:Jól van anya,ha neked ennyire kell ez a számodra undortó és még sorolhatnám milyen gyerek,akkor feléd se fog nézn és öregasszony korodban hagy megdögleni a szaros pelenkádban.
Felbecsülhetetlen lesz az ábráazata,ha ezt megmered majd mondani. :DDD
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!