Hogyan reagálnád le, ha a szülőd a vakvágányra jutott élete miatti feszültséget (amit magának köszönhet) rajtad akarná kitölteni nap mint nap?

Nagyon sok könyvet elolvastam már amiatt én is. Olyan megoldás nincs ami megszűnteti a problémát de azt kell erősíteni magadban, hogy

- mindenki csak saját maga megmentője lehet (ha önmaga, párja, család, gyerekei sem tudnak elég erőt és motivciót adni neki, akkor semmi)

- te nem vagy felelős semmilyen kudarcáért, rossz döntéséért

- és legfőbb: sürgősen költözz el, még 100 km-ről is tud mérgezni egy ilyen kapcsolat, nekem elég ha telefonálok és meghallom anyukám deprimált elhaló hangját ami csöpög az önsajnálattól. Régen az ablakon kitudtam volna ugrani ettől az érzéstől, mostmár csak havi 2x telefonálok, ünnepeken meglátogatom és ennyi. Az ilyen ember énvédő technikákat alkalmaz, pl földöntúli erővel tud hárítani. Ő nem fogja elvinni a felelősséget az életéért viszont az egész környezetét ezzel az állandó bűntudatkeltéssel, sértettséggel, mártíromsággal bűnteti. Ebből ki kell törni ha egészségesebb életet szeretnél.

Tűrtem, ameddig lehetett, aztán amint lehetőségem nyílt eljöttem otthonról.

Én ma jöttem rá (ismét), hogy tehetek bármit, élhetek bárhogy, sosem leszek elég jó anyámnak. Középső gyerek vagyok, ráadásul "becsúszott", bátyám és húgom a minden. Ők tehetnek bármit, sosem lesznek rosszak a szemében. Tudom, ez azért van, mert amikor velem teherbe esett épp építkeztek és anyósa a fejéhez vágta, hogy "Házat építeni és gyereket szülni egyszerre nem lehet." Ő el akart vetetni, de apukám közölte vele, ha megteszi, mehet a háztól. Így maradtam és tönkretettem az életét, mert nem tudott visszamenni a szakmájába dolgozni (ápolónő volt). Amikor pedig már mehetett volna tőlem, állítása szerint senki nem segített neki munkát találni. Így én lettem a fekete bárány, aki tönkretette az életét.

Én hülye viszont időről időre elhiszem, hogy megváltozott. Pedig csak vannak jó pillanatai.

Szomorú ilyet mondani, de várja, hogy azt mondjam, hogy neki volt igaza, elcsesztem az életem, akárcsak ő, és miért nem hallgattam rá. Mert ő annak idején nem hallgatott az anyjára, és már nagyon bánja.

Pedig a lehető legtökéletesebb az életem, csodálatos férjjel és gyermekkel.

ha valaki boldogtalan, a gyermeke előtt sem tudja játszani a boldogat...

ha ez ambíciót ad ahhoz hogy te azért is meg fogod csinálni magadnak az életed, az a jó.

minden más csak lefelé fog húzni.