Elmerjem ezt mondani anyukámnak? Nem akarom, hogy csalódjon/megbántódjon

Mindjart jon valaki aki megnyugtat hogy egyszer jon valaki aki mellett ez a sok idegen mar nem is fog erdekelni teged.Bar az nem en leszek mert en is nelkulozheto vagyok.

22f

A baj hogy nem szereted elegge onmagadat es masoktol varod el, hgy szeressenek, hogy akarjanak veled lenni, hogy erezd, hogy szukseg van rad. Apu sem szeret, anyu sem elegge bla bla bla... hagyd abba a nyavalygast es ebredj ra, hogy nem masoktol kell elvarni a szeretetet!

Idovel majd megerted amit irok. Amikor eljut az ember egy bizonyos onszeretetig, amikor szeret onmagaval egyedul lenni, akkor a kisugarzasa is megvaltozik es szeretnivalonak fog tunni a tobbiek szamara is es igenyelni fogjak a tarsasagat.

Lehetne barmilyen baratnom es mondhatna napi 20szor hogy ribi vagyok, akkor sem hinnek neki, mert tudom hogy nem igaz.

Ugy tunik, hogy te elhiszed, amikor a tesod luzernek nevez es ugy is erzed magad. Ez baj, mert akkor luzerkent elsz es luzer dolgokat tapasztalsz (pl. ba$znak elhivni a tobbiek szigetre).

Nem vagy jo kapcsolatban onmagaddal, masoktol varod, hogy jol erezd magad.

Tul sok sulyt fektetsz arra, hogy ki mit csinal es mit gondol rolad. A fiu baratod edzeni jar egy csajjal? Na es? Kit erdekel? Miert szamit ez? Ha te azzal a csajjal nem jossz ki, akkor nem varhatod el a fiu baratodtol hogy o is kerulje a csajt, ugye ezt erted?

Az eletreszolo baratsagok nem a "bulizzunk egyutt" tarsasagbol fog kikerulni.

Altiban volt egy nagyon jo baratnom, soha a budos eletben nem buliztunk egyutt, a mai napig tartjuk a kapcsolatot es most igy a 40hez kozel ugy alakult, hogy a szulinapjan otthon voltam es elmentunk egyutt bulizni es magunk is meglepodtunk, hogy ilyet meg sose csinaltunk. Mert nem volt ra igenyunk. Neki is mas volt a stilusa, nekem is, es nem azert voltunk (vagyunk) baratnok, mert xy a kedvenc egyuttesunk.

Volt egy nagy tarsasag akikkel viszont eszmeletlen sokat buliztam, de tudtam hogy igaz baratnoket nem fogok abban a csapatban talalni, mert nem ez volt a cel. Azert jartunk ossze hogy bulizzunk es okorkodjunk es pialjunk/pasizzunk.

Ha melyenszanto/vilagmegvalto dolgokrol akartam eszmefuttatast tartani, akkor mindig a regi baratno tarsasagat kerestem, akivel egeszen 40ig soha egy diszkoba nem mentunk el.

Majd idovel megtalalod azokat az embereket, akikkel hosszu evekig tarto baratsagod lesz de ugy tunik ezek nem azok. Nem baj! Emiatt nem szabad elcsuggedni. Fel kell ismerni, hogy ok nem azert vannak most az eletedben. Vedd lazabbra a figurat, legyel kozvetlenebb.

Tanácsot nem tudok adni,de én is szinte pont így vagyok.

Nekem van kapcsolatom,de néha úgy érzem neki én "csak úgy"vagyok,nem vagyok elég fontos,bár lehet ez az önbizalomhiányomból fakad csak...egyébként is sokat vitázunk,de persze szeretem,és remélem ő is engem.Na meg az anyja is utál,bunkó velem,pedig soha nem bántottam semmivel,nehezen is viselem,félek is valahol hogy kitilt a barátoméktól,és akkor a kettesben létnek konkrétan lőttek...

Mondjuk nekem barátaim nincsenek,csak haverok,de mostanában már ők is sz*rnak a fejemre teljesen.

Én is mindig úgy éreztem bulikban hogy pótkerék vagyok,mert ugyanez volt velem is,bár most már nem is járok,mert senki sem hív sehova.

Mondjuk nekem a "legjobb barátom" a párom általában,zene és a könyvek.Viszont én is magányos vagyok,mert a barátomnak vannak barátai,akikkel viszonylag gyakran találkozik+amúgy is,ő magának valóbb típus,tehát nem akar egész napokat velem lenni,de én viszont magányos vagyok,bár nélküle még inkább az lennék.

Ja,én is 17 éves vagyok.

Na mindegy,bocsi hogy ennyit írtam,és hogy tanácsot nem tudtam adni

Én kicsit idősebb vagyok mint te, így én másképp látom a dolgokat. A leírásodból nekem az jön le, hogy

-én én és én......

Mintha mindenkinek körülötted kéne forognia, mindenkinek szeretnie kellene téged. Neked bár leírod ki kicsoda, de rögtön hozzá is teszed, "sértődékeny" "utálom" "hisztéria" stb.. Az eszedbe sem jut, hogy mondjuk veled kapcsolatban is ugyanezek a gondolatok fogalmazódnak meg?

Volt egy régi barátnő. Nem értette, hogy mi többiek miért hanyagoltuk, miért nem szóltunk neki ha közös program keretében mentünk valahová. Ha kérdezte is, választ nem nagyon kapott. Végül nekem panaszkodott hasonlóképpen mint te. Mi miért vagyunk olyan szemetek, hiszen ő jó fej, rendes stb. Őszinte voltam hozzá, és elmondtam neki, hogy miért hanyagoljuk. Megsértődött, pedig csak az igazságot hallotta amit kért, hogy mondjam el. Nem fogadta el, hogy sok hiba benne van, ha már nem hívjuk bulikba, programokra.

Nem ismerlek téged, de tényleg nincs benned hiba? Mert a leírásodból csak a saját érdekeid vannak leírva, és lehet a baráti társaságodnak teljesen más a véleménye. Talán meg kéne hallgatni azokat a barátnőket akiket utálsz mert hisztis, vagy összevesztél vele.

Számomra felfoghatatlan és hihetetlen hogy majdnem 18 éves lányoknak még ezek a problémái és ennyire éretlenek. Nekunk gyerekként, 12-14 évesen voltak ilyen gondjaink aztán kinőttük.

Komolyan ez a cél? Népszerűnek lenni? Központi emberbek lenni? Közkedveltnek, győztesnek lenni? Szerintem ébredj rá inkább hogy a Te korodban már sokkal fontosabb dolgokkal kell foglalkozni az életben és koncentrálj azokra. Az igazi barátokra pedig nem kell akaszkodni,mert akik tényleg magadért kedvelnek azok majd keresni fognak. Ha nem lesz ilyen az sem gond, ma már csak a gyerekeknél divat ez a nagy barátosdi.