Mi a baj velem? Miben különbözök én a többiektől?

Nem jövök ki jól a szüleimmel és most még finoman fogalmaztam. Főleg anyámmal nem. Nem újkeletű dolog, mert mindig is az volt a helyzet, hogy leszarták mi van velem, de tavaly októberben volt egy balesetem ami miatt hosszú ideig kórházban voltam. Anyám a két és fél hónap alatt egyszer sem jött meglátogatni, egyszer sem. Felhívott egyszer ugyan, de mikor erre rákérdeztem a sok munkára hivatkozott. Apám néha benézett, de nem mutatott túl nagy érdeklődést a hogylétem iránt, inkább csak muszájból jött. Van két testvérem, egy nővérem, ő minden figyelem középpontja és egy öcsém, őt pedig azért imádja mindenki, mert mindig is fiút akartak. Úgy érzem csak nyűg vagyok. Miért nem kaptam meg én is azt a szeretetet amit ők igen? Nem kértem milliós dolgokat, semmit tényleg csak azt, hogy velem is törődjön valaki. Miben különbözök én tőlük? A minap azzal telt nálam be a pohár, hogy anyám kiakadt, mikor közöltem vele, hogy márpedig én elmegyek a barátommal arra az esküvőre, erre közölte velem, hogy persze mert a barátom fontosabb mint a saját anyám, én pedig visszaválaszoltam neki, hogy így van mivel ő mindig velem volt mikor szükségem volt rá, a saját anyámmal ellentétben. Már 2 éve nem velük élek, hanem a barátommal lakom, aki nagyon békítene minket és igazából ő az egyetlen aki figyel rám, de nem tudom, hogy lehetne ezt megoldani, apu közömbös az egész problémával szemben, anyuval pedig semmit nem lehet nyugodtan megbeszélni...