Ez mégis milyen viselkedés?

Álljmegna, az azért mégse annyira normális viselkedés tőled, hogy eltűnsz napokra. Gondolom nem lett volna nehéz benyögni, hogy elmentem a balatonra/rózsihoz/tokmindegy, egy hét mulva jövök, s akkor meg van oldva, nem kerestet rendőrséggel, nem hív telefonon.

Gondolom őt is megviselte anyukád halála, ahogy téged is, nem jobb volna ha javítanátok a viszonyon s nem egymást szúrkálnátok oda-vissza? Ha annyira azt akarná, hogy ne menj haza nem kerestetne, nem?

a kommunikáció nagyon fontos

felnött ember vagy nem tünhetsz el egy hétre szó nélkül mint egy durcás kiskamasz

nem büntetheted ezzel már te is beláthatnád hogy ez veszélyes játék

valakinek éreten kel viselkednie legyél te az és hagy fel a kamasz hisztivel

mond el hova mész, ha józan nugyotan mond el neki menyire zavar mikor iszik, hivad el páros programokra addig se iszik és nem egy nyakán maradt gyereket látna bened

Ez milyen viselkedés? Mármint a tiédre gondolsz? Megmondom...szörnyú!!!

Gondolom apádat is megviselte anyád halála, neki sem lehetett könnyú, ráadásul te is ráteszel egy jó nagy lapáttal. Így nem lehet viselkedni, és ezt rád értem, nem apádra. Mi a hogy nem szólsz mikor elmész otthonról, meg ha kérdi hova akkor csak annyit nyögsz oda, hogy dolgodra?? Az eltúnésekről, telefon nem felvevésről már nem is beszélve.

Neked is sokat kéne változtatnod a hozzáállásodon!

Nem értem a kérdést. Kérdés ez egyáltalán? Gyakorlatilag leírtad a választ mindkettőtök viselkedésére.

Ha te nem akarsz változtatni a dolgokon, akkor gyakorlatilag azért írtad ki a kérdést, mert azt vártad, hogy majd itt mindenki helyesel és a te pártodra áll? És azzal mit érsz el?

Első vagyok, én értem milyen ember, az én apám is iszik (mondjuk odáig nem jutott el, hogy azt mondja haljak meg soha, de egyébbel b._szogatott minden egyes áldott nap míg otthon éltem), mondjuk én ha láttam, hogy piás akkor elkerültem a házban és jobbnak láttam nem konfrontálódni vele, talán azért maradt meg a minimális "jó" viszony köztünk. Úgy gondolom minden kapcsolat kettőn áll, soha nem csak az egyik a hibás. Ő ordít, te visszaordítasz, nem jó ez így. Beszélgettek édesanyádról? Hátha ő a közös hang?

Értem én, hogy utálatos amikor iszik, ki nem az? S ha nap mint nap látod megelégeled, de gondolom te is tudod az alkoholizmus betegség, és nagyon nehéz kilábalni belőle, s nem az a megoldás rá, hogy ordítoztok egymással. Persze nem a te dolgod megoldani, mert ő a felnőtt(ebb), de egy józan pillanatában elmondhatnád neki, hogy téged bánt amikor iszik, vagy szeretnéd javítani a kapcsolatot vele.

Ne mondj olyant, hogy ülnél távol amíg meghal, ez nagyon szomorú. Hidd el amikor nem kerülsz elő megszólal benne az apukád, és azért kerestet, másképp észre se venné. 18 éves vagy, megmondhatta volna, hogy pakolj s menj, de nem tette, mert ha nem is mutatja biztosan szeret. Egy kicsit kell engedj te is, igazán minimális elmondani hová méssz. Ha már így alakult, hogy ketten maradtatok próbàlj meg nyitni felé s legalább javítani a viszonyotokon, annyi baj van az életben, s legtöbbször az ember csak a szüleire számíthat.