Hogy viselkedjek normálisan ilyen anyuka mellett?

Édesanyámmal évek óta rengeteg konfliktusunk van. Talán 16 éves koromban kezdődött, mikor msnen felvette a volt barátomat ismerősnek és úgy talalkozgatott vele, hogy én nem voltam ott. Tudom, hogy nem történt semmi, de mikor sírtam, hogy engem már ez nagyon zavar és édesapám is közbe szólt anya válasza az volt, hogy mi nem mondhatjuk meg neki kivel baratkozhat, hiszen ő se mondja meg nekünk. Azóta volt egy hosszú kapcsolatom, ami után nehezen álltam talpra, és volt egy kuszabb idoszakom, ezalatt anyának szeretője lett, amit apám elnez neki és amikor kiborulok és elmondom anyának mennyire elitelem mindig az arcomba vágja, hogy miután véget ért a két éves kapcsolatom, én is ezt csináltam, ne mondjam meg neki, mit csináljon. Kibelez szinte mindenkit, olyan dolgokat csinál, amiket szerintem normális ember nem. Ha beveri csak egy kicsit is barmilyet, akkor az egy hónapokig elhuzodo krónikus betegsegge alakul, ha meg jön neki akkor mindig majd elverzik (évekig nem volt így, ha a szeretojehez kell mennie, akkor nem fáj). Olyan érzelmi terrort képes véghez vinni, amin félig elgondolkodok, hogy ez szinte már művészet, félig megvetem. Már elkoltoztem otthonról fővárosba, de szükségem van édesapámra és neki is rám, de munkahelyi ügyek miatt nem tud velem jönni. Mindketten isznak és most mindennek a tetejébe hozzánk költözött apa anyja. Édesanyám azóta érzi, hogy most az ő apolasaval megjobban stabil helyzetben van, elkezdett inni, undorító ahogy viselkedik mert bármit kérdezek, ő nem válaszol, hanem ugyanazt vissza kérdezi. Pl - anya miért iszol eddig, jó neked hogy bántasz? - neked jó, hogy most bántasz? - miért nem válaszolsz? - te miért nem?

Anya 50 éves, apa 55 én 22 és lány vagyok. Néha azon gondolkodok, hogy mikor otthon vagyok az olyan, mint vmi iszonyú bonyolult amerikai dráma. Véget akarok vetni, azt gondolom ha valami igazán rossz történne, felebredne mindenki. Az apa csa