Egy nő gyűlölheti ezért a gyerekét?

Anyám sosem szeretett engem, de mára szinte gyűlöl. Kiskoromban is mindig fejemhez vágta, hogy olyan vagy, mint az apád. A külsőm, meg a mozgásom pedig a nagyanyámé. Apám anyjáé.Apám régen megcsalta őt és botrányos körülmények között, hosszas veszekedések után elváltak. Vele a kapcsolatot ritkán tartottam, mert még gyerekkoromban kiköltözött Ausztráliába és újranősült.

Anyám mindig igyekezett egyformán bánni velünk, ha egyikünk kapott valamit, a másik is, legyen szó bármiről.

De ha kiskoromban valami csínyt követtem el, vagy később másként viszonyultam bizonyos dolgokhoz és nem úgy, ahogy ő, jöttek a becsmérlő, lealacsonyító megjegyzések, ami mindig úgy kezdődött, hogy: olyan vagy, mint..

A lényeg, hogy értéktelen, semmire nem jó. Később és napjainkban szinte már nem tudunk beszélgetni sem. Sokszor éreztem, hogy nem volt nagyobb nézeteltérés közöttünk, mint bármely szülő-gyermek kapcsolatban, csak ő felnagyította és igazolást keresett arra, hogy miért nem tud szeretni. Ugyanakkor pedig, ha vásárolt valamit,akkor mindkettőnknek egyformán.

A legsúlyosabb bűnöm talán az, hogy nem vagyok vallásos, holott ő mélyen az, és a testvérem is. Így nevelt,de én elfordultam a hittől, mert megvolt rá az okom. De tiszteletben tartom azt, aki vallásos és soha nem próbálnám kioktatni vagy emiatt értéktelen embernek kikiáltani. Már egy ideje nem otthon élek, hanem albérletben. Ha néha hazamegyek, akkor is ugyanezt érzem, mint régen, sőt jobban. 27/N