Mi okai lehetnek egy gyereknek arra, hogy nem látogatja egyik vagy másik szülőjét?

én pl. apámmal azért nem beszélek, mert egész gyerekkoromban szart rám, a tesómra, anyámra, meg az egész családra.

semmi családcentrikusság nem volt nálunk, soha nem mentünk együtt nyaralni, soha nem voltak családi programok, tesóm ahogy végzett a sulival lelépett itthonról.

apám meg eközben éveken át éjjel hulla részegen járt haza, ki tudja hányszor dugott félre, állandóan a haverokkal kocsmázott, szórta a pénzt két kézzel.

nem túlzok de legalább 2 ház árát elszórakozta.

aztán mikor 14 lettem elváltak, anyám kifizette neki a ház felét, meg a vállalkozásból a részét, a pénz (közel 10 millió) cirka 4 évig tartott neki.

semmit nem tudott felmutatni, szó szerint elb*szta a 10 milliót a semmire.

eleinte a válás után próbált "megvenni", mert rájött hogy hoppá van egy fiam is (tesóm akkoriban már egy szót sem beszélt vele) próbálta bepótolni az elvesztegetett apaszerepet ajándékokkal.

14 évesen persze hogy imponált nekem azzal, hogy vett telefont, bringát, motort, de ahogy telt múlt az idő, rájöttem hogy ezzel csak a saját önérzetén próbált javítani.

egyfajta "gyónás" volt ez részéről, azt hitte ennyivel le van tudva az, hogy az egész gyerekkoromat és családi idillünket tönkre tette.

ezt többször ki is hangsúlyozta, vagyis éreztette velem hogy ő milyen nagyvonalú, amiért (anyám pénzéből) vesz nekem ezt-azt.

22-23 éves lehettem, mikor egyszer valamiért elgurult a gyógyszere és elkezdte fikázni anyámat, hogy ő tehet az egészről amiért ez lett.

akkor elmondtam neki hogy végül is anyu volt az aki felnevelt engem és tesóm, mert én 14 évig azt se tudtam ki az apám (hozzáteszem a válás után sem, csak akkor kétségbeesésében beszarva rájött, hogy a végtelenségig senki nem fog neki eltűrni mindent, és próbálta megjátszani az apaszerepet, csekélyke sikerrel..)

most 31 évesen a beszélgetések és találkozások száma lecsökkent évi 1-2 alkalomra, számomra apám annyira közömbös ember, hogy igazából ha meghal nem hiszem hogy bármi különösebb érzelmet kiváltana belőlem.

és erről csakis csak ő tehet, egyedül és magányosan fog meghalni.

a francokat a gyerekek a hálátlanok. Én még olyat nem láttam, ahol vastagon ne lett volna oka a szülő a kapcsolatmegszakadásnak. Többnyire nagyon sok dolog gyűlik össze a gyerekekben, ami után erre jutnak, és otthagyják a szüleik. És általában nincs nagyon miért hálásnak lenniük.

nagyon sok megnyomorított gyerekkor van... és érthető ha ettől végül teljesen elhatárolódnak a gyerekeik.

a mi mindent megtettünk... na ez a mondat, ami minden egyes esetben HAZUGSÁG! és kizárólag arról szól, hogy önfényez valaki. A gyerekeknek meg nem kell hálásnak lennie, ha jólnevelt, és tényleg szerető család volt, akkor nem szakad meg a kapcsolat. de a szerető család, meg a nevelés is a szülők sara. És az nem olyan, hogy nem értem miért ilyen mikor nagyobb... akkor már picinek se figyeltek rá.

Éppenhogy szinte soha nem a gyerek a hibás. Mindig a szülő hibája az, ha a gyerek elfordul tőle (van kivétel, csak olyan ritka, hogy alig érdemes említeni: a született pszichopaták esete. Azpokat tényleg nem lehet nevelni).

Ha egy gyerek nem látogatja a szüleit, ez a biztos jele annak, hogy a szülei nem szerették, fizikailag és/vagy lelkileg bántalmazták, érzelmileg elutasították. Akit szerettek a szülei, az bármennyire is elfoglalt ember, előbb-utóbb időt kerít a szüleire (vagy ír levelet, skypol, Face-n levelezik stb.).

Szorosan idetartozik az is, hogy akit szerettek a szülei, azt kívánják kiskutyamódra hazarángatni, csak mert unatkoznak avyg mert félnek a haláltól.