Hogy valljam be a szüleimnek, hogy valószínűleg vége a házasságomnak?

Felnőtt ember vagy, külön élettel, saját döntésekkel.

Nem tartozol elszámolással a szüleid felé.

Nyilván ti tudjátok, hogy meg lehet-e menteni a házasságotokat, vagy sem. Ha nem, akkor vége lesz és ennyi. Közlöd a szüleiddel, hogy sajnos helyrehozhatatlan a házasságunk, ezért elválunk és pont.

Amelyik szülő ezért megharagszik, az így járt. Inkább legyek elvált, mint életem végéig legyek boldogtalan egy nem működő házasságban.

Elöször is a te házasságod nem a szülök dolga.

Másodszor ha ennyire nem tudtál leválnia szüleidröl, akkor érthetö modon nem müködohet egy házasság.

ért te vagy a felelős. Anyukádnak tényként közöld, hogy sajnos ez nem működik tovább, itt a vége.

Ha haragszik, kérdezd meg, jobban szeretne-e boldogtalannak látni egy rossz házasságban, vagy elfogadja, hogy ez így a legjobb.

Egyébként biztos, hogy vége? Te szeretnéd ezt? Vagy a férjed? Vagy nem működik és ez egy közös döntés?

Márpedig kénytelen lesz elfogadni.

A te életed, és csak egy van belőle.

Ha ezért egy életre megharagszik, akkor ezt is vállalni kell. Nem élhetsz úgy egész életedben, hogy "jaj, megharagszik-e Anyu?" Ráadásul ilyen dologban, ami csakis a legbelső magánügyed, hiszen neked kell a házasságodban élni, nem neki.

1-es: sajnos nincs feltétlenül igazad, én is ismerek olyan anyát, aki folyton azt duruzsolja a rossz házasságban élő lányának, hogy "tűrni kell, mert megesküdött":( - és ő is milyen boldog volt a saját férjével:(( (mintha ez bizonyítaná, hogy a lányának is boldognak "kell" lennie) De a nő el fog válni, és igaza van. A házassághoz két ember kell, és férje már régóta nem partner.

Nem hiszem, hogy anyukáddal kellene törődni, ha te nem vagy boldog. Ő is élte a saját életét, nem alakulhat mindenkinek a házassága jól, ha ezt nem képes megérteni magára vessen. Inkább legyen egy boldog, de elvált lánya, mint egy házas, aki szenved.

Én egyszerűen közölném vele, hogy válok, ha magyarázatot vár elmondanám neki, hogy nem működik már, ha nem érti meg az az ő baja.

Nem mindegy a miért.

Pl. ha férjed/feleséged félrelépett, szerintem megértik.

Ha pont te léptél félre, akkor valahol érthető, ha szégyelled bevallani, és haragudni fognak rád.