Anyák! Mit reagálnátok, ha a lányotok azt mondaná, hogy sohasem volt még boldog az életében-25 év alatt?

A második pontosan megadta a választ amit én magam is mondtam volna.

Mégis, hogy kéne reagálni? Nem a szülők dolga, hogy a gyerekük felnőtt korára hogy alakítja az életét. Elhiheted, hogy senki ölébe nem pottyan a boldogság kulcsa, csak vannak akik tesznek érte.

Megjegyzem az én 17 éves lányom tavaly jött hozzám, hogy ő milyen boldogtalan, magányos. Erre én csak egy dolgot tettem. Megkértem, hogy kövessen. Kimentünk a szobájából, kimentünk a lakásból, és kint voltunk az utcán. Majd közöltem, hogy a boldogságot sosem fogja megtalálni, ha egész nap a szobájában duzzog, nyafog. Hiába jön azzal, hogy de a suli stb.. nem csak az iskola van. Én rábeszéltem, hogy próbálja megtalálni azt a hobbit amit szeretni is fog. Már ki fog a világ tárulni elé.

Na azóta a lányom eljár konditerembe, teniszezni, és bár nincs kutyája, de egy barátjával együtt kutyát sétáltat. Ma már vannak barátai, sőt a szerelem is rátalált. Tessék tenni a boldogságért.

Azt mondanám, hogy menjen ki kapálni, vagy szedjen hangyát.

Mióta az anyák dolga boldoggá tenni a 25 éves felnőtt lányukat???

Azért nem mindegy, hogy ez a mondat milyen kontextusban hangzott el, milyen a szülő-gyerek kapcsolat, nyilván nem ok nélkül mondja, amit mond.

Ezzel persze nem azt mondom, hogy az anyuka a hibás, de ezt két mondatból nem lehet megállapítani.

Simán vannak olyan szülők (anyák is, apák is), akik pokollá teszik a gyerekük életét, szóval minden lehet.

A #2-vel értek egyet én is.

Nem más a lányka, mint drámakirálynő.