Nagy elkeseredettségemben fordulok hozzátok! MI rosszat követhettem el hogy a fiam egyáltalán nem keres?

Nagyon sajnállak ezért, viszont azt mi nem tudhatjuk, hogy elkövettél-e valamit. Nem ismerem, nem ismerjük a természetedet, és nem tudhatjuk, hogy hibáztál-e.

Az én anyám csak 20 km-re lakik tőlem, de leírom miért nem hívom, miért nem látogatom:

Évek óta az van ,hogy ha ő hív fel, mindig gyorsan lerakja, mert sajnálja a díjat. Ha én hívom órákig beszél, természetesen csak magáról. Volt, hogy felhívtam, és mondtam ,hogy van egy kis lelki problémám, de meg sem hallotta, megint elkezdte a saját hétköznapi dolgait, és vártam ,hogy vissza kérdez, hogy mi a gondod kislányom, de nem.

Aztán, hogy miért nem, megyek? Most is felhívtam a héten, hogy leugrom egy ismerősömhöz a faluba, és akkor hozzájuk is bemennék. Erre Ő: "most jut eszembe, nem leszünk itthon, vásárolni megyünk".

Mindig azt hallom vissza, hogy sosem látogatom, de ha annyira szeretné, akkor megkérdezte volna, hogy hány órakor megyek, mert akkor addig nem megy el vásárolni.

És a legszörnyűbb, hogy ezeket el sem lehet mondani neki, mert nem veszi észre magát, és hiszti van, és bőgés ha apám is megemlíti neki a hibáit.

Szóval azt akartam tanácsolni, ha Te úgy érzed, hogy nem vagy önző és nem hibáztál, akkor nyugodtan kérdezd meg, hogy miért van, hogy nem keres, mert neked ez fáj.

Az én anyám nem kérdezi meg, hanem a fejemhez vágja.

nézd, ezt kívülről nem tudhatjuk, miért nincs meg a közeli kapcsolat köztetek. de ezekszerint tényszerűen nincs meg.

Keresd te, próbálj nagymama lenni, próbálj csak lenni, te tenni a kapcsolatba. Ha amúgy nem volt semmi olyan, ami miatt ténylegesen haragudhatna rád ( pl nem próbáltad elmarni a feleségétől, nem verted gyerekként rendszeresen, ilyenek) Akkor felnőttként is szépen fel bírtok építeni egy kapcsolatot.

De van ilyen, sokszor nem tesznek bele szülőként az emberek a gyerek felé annyit, hogy a gyerek megtartsa a szorosabb kapcsolatot felnőttként. Ez nem olyan, hogy jóra neveltem, hanem hogy milyen szoros volt a tényleges bizalmi kapcsolat.

Azért ez szerintem nem normális. Én is külföldön élek már évek óta és mégis szinte minden nap hívom az Anyukámat. Nem kell órákig beszélni. Elég egy mizu is, mert szerintem fontos, hogy megmaradjon a kapcsolat. Ha a beszélgetések megritkulnak, akkor már fenntartani is nehezebb. Én így tudom, hogy mikor mit csinálnak, másnap megkérdezem, hogy és hogy ment. Nekem ez egyáltalán nem megerőltető.

Valami baja csak lehet a fiadnak kedves kérdező. Próbálj beszélni a feleségével. Csak úgy, nem kell faggatózni.