Jogos anyukám viselkedése vagy szerintetek is inkább ront ezzel a helyzeten?
A bátyám 24 éves. Több, mint 4 éve van együtt a barátnőjével, akinek gyógyíthatatlan betegsége van. Nagyon szomorú dolog, hisz 22 éves még előtte lenne az élet, de az orvosok szerint 4-5 évnél tovább nem élhet.
Őszintén én is jobban sajnálom a testvéremet, mert nagyon szereti és végig kell néznie, ahogy a barátnője szenved, nem tud neki segíteni. Abba bele sem tudok gondolni mi lesz, ha a lány elmegy végleg. De tudja, hogy mire vállalkozott, így is vele akar maradni és mellette áll mindenben.Anyu viszont állandóan megjegyzéseket tesz, hogy így sose lesz unokája (azt néha elfelejti, hogy én is létezem),tesóm lelkironcs lesz, tönkre teszi az életét, stb.Amikor elkezdi akkor mindig sír is és az sem zavarja, ha a lány is jelen van.Ez már mindennapos nála és én sem bírom hallgatni ezt a sok gonoszságot (hiába van benne igazság, akkor is gonoszság, hogy a làny felé egy csepp együttérzést sem mutat).
Ma megmondtam, hogy ha még egyszer meghallom elköltözök, de alig telt el félóra és megint kezdte.
Tényleg nagyon bosszantó és látom a bátyjámon, hogy rosszul esik neki is.
Nem akarok elköltözni, mert egyébként nagyon szeretem és bár tud szörnyen bunkó lenni, nekem jó vele a kapcsolatom, de ezt nem akarom hallgatni tovább.
Mit mondhatnék, hogy belássa ezzel semmire sem megy?
válasza:Nem jogos és szerintem nagyon sokat ront a helyzeten.
Nem hiszem hogy belátja ha ezek után sem látta be, talán ha a lány mondaná (mert szerintem neki a legsértőbb és ha téged ennyire bánt akkor őt..) sajnos ez a helyzet anyukádnak el kell fogadnia ha a tesód is ezt szeretné.
Az unkák miatt meg ne aggódjon hiszen te is ott vagy.
Nagyon sokat ront ezzel a tesód és a lány lelkivilágán is.
válasza:Édesanyádban semmi érzés nincs.
De addig nem fog változtatni, amíg nem változtattok ti is a viselkedéseteken, mert a beszélgetés úgy néz ki, nem hat rá.
A bátyádnak már rég le kellett volna lépnie otthonról, és többet felé se nézni.
válasza: válasza: válasza:Osztom acélszív és a többiek véleményét.
Bennem is örökre nyomot hagyna, ha ezt kéne hallgatnom a saját anyámtól.
Mellékesen: nem igaz, amitől az anyuka tart. Nemcsak a kérdezőtől, de a bátytól is lehet gyereke. Ha 29 évesen elveszíti párját, utána 3-4 évvel simán lehet párkapcsolata, 35 éves korára lazán apuka lehet. Sokan lesznek annyi idősen vagy még idősebben apukák.
Az is fölmerült bennem, hogy nem akarnak-e most gyereket vállalni, ki tudná-e a lány hordani most a terhességet? Egyrészt lehetséges, hogy az orvosok tévednek, másrészt ha mégis meghal a lány, a férfi nevelheti, ill. ha újra párra talál, vele együtt nevelheti föl a gyereket.
Konkrétan ismerek olyat, hogy a férj rákbeteg volt (habár ott bíztak a gyógyulásban) és amikor egyszer jobb időszaka volt, akkor fogant a második gyerekük. A férj röviddel később ismét rosszabbul lett, majd elhunyt. Az anya neveli a két gyereket.
válasza:Meg tudlak érteni. Én valószínűleg szóba sem állnék többet Anyámmal...
A Tesód élete és az ő választása. Inkább becsülni kéne mert nem sok olyan fiatal van aki kitart jóban-rosszban, betegségben... vagy ő simán otthagyta volna apádat ha kiderül hogy beteg?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!